Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

CCCXLIII. A fejedelem levele Károlyihoz. Kelet nélkül, íjoó. április közepe. Isten szerencsés sok jókkal áldja meg Kegyelmedet szíbül kívánom. Currérja által küldött levelével együtt Kegyelmednek, vészem második levelét is Orosz Pálnak, melyben irja hamisságát azon híreknek, az melyek folytának Almásra való szállásárúi a németnek, melyet is bűven az annectált levelekbűi megérthet Kegyelmed. Igen is jól cselekedte, azonnal Erdélyben az hadak köziben bé nem ment Kegyelmed; sőt az iránt való projectumát is approbálom, hogy az hátra maradott ezerekbül corpust akar verni, mely mind az hadak széledésének eltávoztatására, mind peniglen azon okokbul a melyekbül Kegyelmed is jónak találja (így). Kihez képest Kegyelmed a vármegyéket is magához hivatván, a hol legjobbnak gondolja lenni azon a földön subsistáljon, azon modalitás szerint tartván az hadakat, a mint itt is dispositiót tettünk. Kegyelmednek levelemet adjungálom, az kivánt leveleket ime vissza küldöm Kegyelmednek. És vagyon alkalmas informatio Sárándi alkalmatlan beszédérül, olyakat mondván, hogy már Pestnél a német táboron volt a debreczenieknek embere; melyet hogy Kegyelmed nyomozzon szükséges, és ha valamely motusa volna az ellenségnek, debreczeni emberekbül jó zálogokat végyen maga mellé. Az rabok még nem érkeztének; érkezvén jobban megexaminálom őket. A Kliklisperc levelébül látom, hogy az rabokat akarják kiváltani. Informáltatván magát mennyin légyenek és micsodás qualitásuk, tegyen dispositót az kűváriaknak vissza vételérül. Ha azok elégségesek nem lesznek teszek, többekrül is dispositiót. Kegyelmednek jót kivánó barátja s attyafia F. P. Rákóczi m. pr.