Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

viszont azért megyünk átal a Tiszán hogy jó példát adjunk. Micsoda kemény pátenseket publicáltattunk az insurrectió­rul, ime annak egy exemplárját Kegyelmednek accludáltuk. Gr. Barkóczi ur tudósétásárul aZonnaí mi is Bercsényi urat tudósétottuk. A Tisza s Duna közzé lévén rendelve Csa­jági, Ítéljük, a vigyázást el nem mulatta. Csudáljuk, Kegyel­méd nem vette levelünket, mivel megírtuk: Ecsedbül kovák iránt disponálhat. Könnyű volna porbul s másbul is provi­deálni azon apróbb helyeknek, ha bizonyosak lehetnénk, hogy emberek benne a kik tartják. De most a téli idő formális obsi­diót nem enged, ellenben annak idejében ha szintén emberek volnának is, a helynek csekély volta miatt nagy s formális obsidio ellen meg nem tarthatnák; azért más helyeknek fo­gyatkozásával a superflua provisiókat nem látjuk szükséges­nek. Hogy mindazáltal ingyen ellenségünk kezébe ne jussa­nak, Unghvárbul parancsoltunk öt mása port Ecsedbe szál­léttatni, a honnét azalatt is szállíttatni Kővárban három mását, Sebesvárra egyet: Krucsai Mártonnak parancsoltunk­Ugocsai v. ispánrul nálunk is egynehány héttel panasz lévén, hogy jobban complanáltassék azon n. vármegyének dolga, rendeltünk impartialis deputatusokat azon ott levő állapotok­nak inquirálására, nemz. v. Orosz György és Ráti György híveinket. Hogy ha Bányának rontására ezer forint elég nem volna, többet is rendeljen Kegyelmed. Coeterum eandem P. D. V. ad vota foeliciter valere desideramus. Dátum Ka­szony i. Januarii 1706. P. D. V. ad officia parati. Hogy ha reménségünk felett meg találna indulni herte­len az német, hogy resistálhassunk néki aperto marté: lehe­tetlennek látjuk; kihez képes akkor is csak inkább az alkal­matosságtul kell várnunk, mert bizony ezen az földön az mint gyütt, oly szaporán megyén által hadaink, nagyon szoron­gatva oda fel. Irinyi elgyővén hozzánk, magam is objiciál­tam neki, hogy az görögöket 100 fl. akarta megsarczoltatni, és portékájukat ugy remittálni. Nem menthette egyébbel magát, hanem mondotta, hogy Kegyeímedtül volt paran­csolatja, hogy contentáltassa magát, kihez képest ugy prse­tendálta fáradságáért és kőtségéért azon pénzt rajtok. Mellyet én el nem hitettem magammal, hogy oly parancsolatja lett volna Kegyeímedtül; de ha lett volna is, nem tudom micsoda V. köt. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom