Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

viszont azért megyünk átal a Tiszán hogy jó példát adjunk. Micsoda kemény pátenseket publicáltattunk az insurrectiórul, ime annak egy exemplárját Kegyelmednek accludáltuk. Gr. Barkóczi ur tudósétásárul aZonnaí mi is Bercsényi urat tudósétottuk. A Tisza s Duna közzé lévén rendelve Csajági, Ítéljük, a vigyázást el nem mulatta. Csudáljuk, Kegyelméd nem vette levelünket, mivel megírtuk: Ecsedbül kovák iránt disponálhat. Könnyű volna porbul s másbul is provideálni azon apróbb helyeknek, ha bizonyosak lehetnénk, hogy emberek benne a kik tartják. De most a téli idő formális obsidiót nem enged, ellenben annak idejében ha szintén emberek volnának is, a helynek csekély volta miatt nagy s formális obsidio ellen meg nem tarthatnák; azért más helyeknek fogyatkozásával a superflua provisiókat nem látjuk szükségesnek. Hogy mindazáltal ingyen ellenségünk kezébe ne jussanak, Unghvárbul parancsoltunk öt mása port Ecsedbe szálléttatni, a honnét azalatt is szállíttatni Kővárban három mását, Sebesvárra egyet: Krucsai Mártonnak parancsoltunkUgocsai v. ispánrul nálunk is egynehány héttel panasz lévén, hogy jobban complanáltassék azon n. vármegyének dolga, rendeltünk impartialis deputatusokat azon ott levő állapotoknak inquirálására, nemz. v. Orosz György és Ráti György híveinket. Hogy ha Bányának rontására ezer forint elég nem volna, többet is rendeljen Kegyelmed. Coeterum eandem P. D. V. ad vota foeliciter valere desideramus. Dátum Kaszony i. Januarii 1706. P. D. V. ad officia parati. Hogy ha reménségünk felett meg találna indulni hertelen az német, hogy resistálhassunk néki aperto marté: lehetetlennek látjuk; kihez képes akkor is csak inkább az alkalmatosságtul kell várnunk, mert bizony ezen az földön az mint gyütt, oly szaporán megyén által hadaink, nagyon szorongatva oda fel. Irinyi elgyővén hozzánk, magam is objiciáltam neki, hogy az görögöket 100 fl. akarta megsarczoltatni, és portékájukat ugy remittálni. Nem menthette egyébbel magát, hanem mondotta, hogy Kegyeímedtül volt parancsolatja, hogy contentáltassa magát, kihez képest ugy prsetendálta fáradságáért és kőtségéért azon pénzt rajtok. Mellyet én el nem hitettem magammal, hogy oly parancsolatja lett volna Kegyeímedtül; de ha lett volna is, nem tudom micsoda V. köt. 23