Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

sua superviventem. Dátum in possessione Erdő-Csada, die 2 7

a Novembris 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Látom az Kegyelmed levelébül pénzbe való szűkölködését, s szerencsére ihon hozának ezer aranyat, melyet is küldöm Kegyelmednek adjutantom által; adná Isten mindenben oly hamar succurrálhatnék, s legkiváltképpen kenyérbe. Orosz Pált küldöm Kegyelmedhez, ha csak lehet próbáltasson valamit Kegyelmed. Bercséninek meg irtam suspensio armorumot proponáljon vagy két holnapra, talám jobban öszve gyűlünk, csak addig iparkodjunk már. Bepecsételtem és expediáltam volt már ezen levelemet, midőn mutatá az udvari kapitány az Kegyelmed neki írott levelét, melybe látom nem csak az hadnak kedvetlenségét, de az Kegyelmedét is. Lehet megvallom nekem is, nem csak Kegyelmednek, mások ellen való panaszom, de annak nem akkor az ideje, az midőn ég az ház. Csudálom nem adimadvertálja vagy csak érteni nem akarja Kegyelmed személyébe való bizodalmamat, az midőn könnyebbségemre nézve Kegyelmedre egyedül bízom oly súlyos haza szolgálatit, az kiket másra bízni nem kívánok. Bizonyára se az én se az Kegyelmed részérül nem most az ideje az eleim és Kohári-jószágot disputálnunk, de hazánkat oltalmaznunk. Való, másoknak is jutott, de Kegyelmedet is nem praetereáltam még eddig; de nem is tudtam, hogy Kegyelmed hadakozásának az a motivumja, hanem, az hazánkhoz való kötelességünknek megmutatása. Ha mind áruló volna is az erdélyi ember, még sem kellene Erdélyt oly hirtelen elhagyni; erővel az szerencsén nem vehetünk, se most bágyadt katonának az ideje az hadakozásra való; nyugodjunk, magam is azt javallom, de országot oda való hagyásával ne bódítsunk. Hogy pedig Kegyelmed súlyos fáradságitul megnyugodhassak, resolváltam magamat hogy felváltsam magam Kegyelmedet; az mint is holnap mellettem levő karabélyosokat kiválogatván indulok, mivel mást nem küldhetek. Tudom mire vetem személyemet, úgy (az mi nehezebb) hazám dolgait is, de legalább satisfaciálok hazámhoz való kötelességemnek, hogy nyugodni nem kívánok; lássa az katona, ha ott hágy; régen resol-