Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

hogy Kegyelmeddel conjungálhassuk magunkat, vettük az útban Kegyelmed levelét. Mely által noha tudósít, hogy portásit küldötte volna az ellenség után Kegyelmed, mindazáltal mivel ne talántán vagy elmellőzték, avagy Kegyelmed után vissza tértének, semmi híreket nem hallottuk sem azoknak sem penig az ellenségnek. Hanem hogy az magunk portásai hozták hírül, hogy az ellenség Kolosvár felé mégyen, kit az falaknak romladozásira nézve praesidiálnunk nem lehetett; sőt az malmokat is ez hazában (a hol sürü a falu, és mindenütt sok az gabona) elrontani haszontalan. Hanem hogy a nemzetséges ügyünköt jobb móddal folytathassuk, legfőképpen szükséges, hogy az hadakat szaporítván, Kegyelmed is azon légyen, mely szerint mentül számosabb haddal Kővárnál conjungálhassa velünk magát, és e mellett a mely ágyúkat az ellenség elhagyott, elhozathassa Kegyelmed. Coeterum salvam et incolumem advenire desideramus. Dátum in possessione Szőcs, hora Q

na die 17^ Novembris, Anno 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Kívül: Spect. ac magn. Alexandro Károlyi etcet. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 154.) A fejedelem levele Károlyihoz. Borkút, 1705. nov. 18. Spect. ac magn. D. Baro nobis observandissime. Salutem et omnem foelicitatem. Levelére Kegyelmednek expressus katonái által mai napon tettünk választ. Mivel Vojnovicsot szükségesképpen Törökországban kelletik expediálnunk, találjon Kegyelmed olyan modalitást útjában, hogy Belényes fele elkésértetvén, Tömösvárra hova hamatosan vigyázzanak. Ezen levelemet penig vármegyéről vármegyére, városról városra, faluról falura, életek, fejek elvesztése alatt vivén: publicálják és effectuálják. Költ Zilaji táboron, die 12. Novembris Anno 1705. Károlyi Sándor m. pr.»