Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

nos* 325 rünk szerint nem conjungálta magát. Az ellenség az karikai passust elkerülvén Zsibóhoz szállott. Kihez képest ha meg fogja ostromlani, a mint proxime megírtuk Kegyelmednek, a midőn az puska és kiváltképpen az álgyu ropogást fogja hallani, azon igyekezzék, hogy telyes erejével megüthesse, avagy ha azzal nem sokat árthatna, és annak módját nem látná, mutassa ki magát az hadakkal egészlen. Holott penig az ellenség ezen passust is elkerüli és tovább mégyen, minthogy mi is azon leszünk hogy akármely felé is praveniálhassuk, Kegyelmed mindenütt menjen utánna. És noha mi is tartván attul, hogy ne talántán in illo casu (ha) had nélkül hagytuk a sánczot, egy néhány ezerét vissza fog commendérozni az ellenség, hagyunk némely hadat az sáncz őrzésére: mindazáltal igen szükséges, hogy Kegyelmed is arra szorgalmatosan vigyázzon, és észre vévén s az sáncznak succursusára hadat küldjön az ellenség után. Coeterum Kegyelmed tudósításit várván kívánom áldja Isten szerencsés progressusokkal. Dátum ad passum Zibo, die 11. Novembris Anno 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Külsején: Spect. ac magn. baroni Alexandro Károly etcet. Eredeti, pecséttel. (Rákóczi-levelek, 151.) CCLXXIV. A fejedelem levele Károlyihoz. Vicse, nov. i3. 1705. Vicze, 13-a Novembris 1705. Noha elvéltük, hogy az zsibói passuson lött actusrúl való tudósításunkat expressus emberünk által vette vala Kegyelmed, mindazáltal most is akartuk tudósítanunk, hogy az ellenség a sánczra (mely készületlen vala) rajta jővén, minden erejével az hajdúságot kinyomta, de mennyi kár lött legyen még nem tudhatjuk; az idb alatt penig Boné érkezvén az karikái passusra Sennyei hadával, azokat is megszalasztotta, úgy hogy csak az karabélyosokkal maradtunk, és annak felette