Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

annectáltuk levelét, s meg is irtuk ö Kegyelmének, hogy útját vegye ide hozzánk táborunkban. Ceterum eandem P. D. V. ad vota foeliciter valere desideramus. Dátum in castris nostris ad Magyar-Egregy positis, die 4. Novembris 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 146.) CCLXVIII. Eszterházi Antal Károlyit a Zsibó körüli hadi intézkedésekről tudósítja, Szatmár, 1705. nov. 5. Méltóságos Generális jó uram bátyám! Én tegnapi napon elválván Kegyelmes urunktul ő Nagyságáiul, nem kevés szomorúsággal siettem erre Szatmár felé, mivel feleségemnek oly szomorú hírét hozták, hogy csak nem éppen halálával biztattak; kinek most eleiben menvén, reménlem talám Isten jobb egésségben engedi látnom. A hírek dolgárul adhatom Kegyelmednek értésére, hogy mi Kegyelmes urunkkal és mélt. Főgenerális gróf Forgács Simon urammal frissen campérozunk Magyar-Egregy és Karika tájékán. A passusokat ott annyira bevágattuk, hogy reménlem Isten jóvoltábul egész szándéka impediáltatik ottan, ha casu quo azon passusok fele fordul az ellenség. Holott penig más fele fordulna, az eránt való szorgalmas vigyázásunk függ Kegyelmed tudósitásátul, melyre kérem is Kegyelmedet szeretettel, mivel mind Kegyelmes urunk ő Nagysága, mind a generálisság valójában várja tudósítását Kegyelmednek. In reliquo magamat Kegyelmed jó affectiójában recommendálván maradok Kegyelmednek Szathmár, 5. Nov. 1705. igaz szolgája attyaíia Gr. Eszterházy Antal m. pr. Eredeti.