Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

CCLXIX. A fejedelem levele Károlyihoz. Magyar-Egregy, 1705. nov. 5. Spect. ac magn. D. Baro Nobis observandissime. Salutem et omnem foelicitatem. Kegyelmed tegnapi tudósétását vettük, értvén a németnek mind ekkoráig is helyben való létét, úgy más occurrentiákat is. Belényesrűl érkezett oly hirünk, hogy az aradi rácz valamely némettel Desna várát megszállotta és Gyulára ágyúkért is elküldöttek; mely vár, ha csak constans obsidio nem lesz, gondoljuk magát defendálni fogja. Kegyelmed opinióját az iránt akarnánk érteni, mivel maga is jól tudhatja Kegyelmed, az a ráczság sok nem lehet, valamely erős portával nem volna-e jó könnyéteni azon helynek. Belényesieknek megparancsoltuk, ha oly erős corpust látnak a mely obsideálhatja, inkább jöjjenek ki belőle; azon passusokat másként három embereink által is megnézettük, de igen be vannak vágva. Nádaskait halljuk portáztat az ellenség felé, tőlünk penig az vala parancsolatja hogy Kegyelmeddel conjungálja magát. Ha azért Kegyelmednek úgy tetszik parancsoljon neki mi tevő legyen, avagy hagyja meg Kegyelmed maga portásinak, hogy a kétféle portás, valahogy rácznak vélvén egymást, egyik a másiknak ne ártson. Coeterum eandem P. D. V. feliciter valere desideramus. Dátum in castris nostris ad Magyar-Egregy positis, die 5. Novembris Anno 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Éppen most veszem az Kegyelmed levelét, melybe az ellenség egy részének Székelyhidjához való érkezésérül informál Kegyelmed; nem is csudálnám ha úgy szakadozna. Ha gyün, Somlyónál 1000 hajdút találni fog Kegyelmed, melyekkel tehetsége szerint tartóztassa. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 147.) Az utóirat a fejedelem írása. V. köt.