Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)
sánczokat mind a zibói s mind a karikai passusokon, az mint actualiter is munkában vannak. Budait bizonyos okokra nézve most ki nem küldhetjük, hanem Kegyelmed rendeljen oly embert a ki felültesse a hajdú városiakat, és ha nem engedelmeskednének, durioribus is procedáljon ellenek. Dátum in castris nostris ad Magyar-Egregy positis, 3. Novembris 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 145.) CCLXVII. A fejedelem levele Károlyihoz. Magyar-Egregy 1705. nov. 4. Spect. ac magn. D. Baro nobis observandissime. Salutem et omnem fcelicitatem. Kegyelmed reportumit s relatiójit ez éjjel is vettük, Bottyán és Szabó Máté leveleivel együtt. Hogy Földvárat Bottyán megvette igen jól esett, csak conceptusi szerént hijjába való fortificatiókat ne tenne; egyébiránt teszünk rendelést, hogy illendőképpen lehessen. Szabó Mátén csudálkozunk, kapitányunk is lévén, hogy posta-mesterséget sollicitál, mindazáltal Kegyelmed recommendatióját is tekéntvén azon hatvani posta-mesterséget örökösön neki adjuk. Gróf Barkóczi Ferencz urat nem annyira az nyelveknek csendesétéséért, mint az elszéledett katonáknak (melyekrül való panaszit egynehány ízben Kegyelmednek is hallottuk) öszve gyűjtésekért, (így) hogy a kik közelebb az ellenséghez Kegyelmeddel együtt nem kévánnának lenni, legalább a Tisza mellett valahol öszvegyűjtethessenek, és lézengések alkalmatosságával a szegénségen tehető zaklatások és más excessusok (a mint immár élőnkben is kezdetiének affélék jőni) praecaveáltassanak, egyszersmind penig egy corpusba verhetvén őket, vagy Kegyelmeddel conjungálhassák magokat, vagy Nagy-Bánya felé, és a merre az ellenség nem lesz, akar mely passuson hozzánk jöhessenek be. Gyürki Pál maga kényességét mivel mentegeti, praesentibus