Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

i7°5317 Az hajdú városiakat nem volna még ideje egészen haza szállítani, ne talántán fordulván az ellenség és látván hogy helységeket fel nem égette, nehezebb legyen onnan megint elszállíttatni, ugy az debreczenieket is. Györki Pálhoz Kegyelmed ne bízzék, mert felettébb quótás (?) és reguláris, magam is meguntam már távul vele az sirást s panaszt. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 143.) Az utóirat a fejedelem kezeírása. CCLXV. , A fejedelem levele Károlyihoz. Magyar- Egregy, 1J05. nov. 2. Spect. ac magn. D. Baro nobis observandissime. Salutem et omnem foelicitatem. Értvén hogy Gencsi bizonyos váradi labanczokat fogott, azoknak beküldését és hogy examinálhassuk, impatienter várjuk. Ugyanis ez előtt a katonaságnak közönséges panasza volt, hogy az ellenség őket meg nem űzi, per consequens nyereségek nem lehet, de már most az iránt contentumok lehet, mivel Székelyhidáig jütt az ellenség utánnok. Jó volna azért oly circumstantiával expediálni Kegyelmednek maga portásit, hogy az alatt midőn meg üzettetnének, maga is Kegyelmed corpusával segétségekre succurrálhatván alkalmas actiót tehetne. Eleiben adván mindazáltal a katonaságnak, hogy akkor is az űzésnek izeledvén az derék corpusáig az ellenségnek valahogy ne persequálják, mert azzal akkor is többet veszthetnénk. Mi igen is a zibói s karikai passust legjobban fortificáltatjuk, és ha csak harmad s negyed napot enged is az ellenség reá, perfectióra hozatjuk. G. Barkóczi Ferencz urat is arra a zibói passusra küldöttük ki, s késérői is lévén, szerencsétlenségét nem gondolhatjuk. G. Bercsényi Miklós uram írja, hogy az békességnek tractálására elérkeztenek, az armistitiumot igen urgeálják, az ajánlás is sok vagyon. Felette megütköztek odafel azon, hogy ab undecima Octobris, ezen német armadának semmi hírét s operatióját nem hallották. Bezerédi ujjobban szerencsésen