Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

pedig az Kegyelmed részérül oly csendesen mene véghez. Veszem most Eszterház Antal uram levelét is, melybe tudósít Debreczenhez való érkezésérül, de semmi híre az ellenség felöl nem levén és az földnek csinnyát nem tudván, úgy látom sok féle gondolkodási vannak. Kegyelmed azért, ne csak tudósítson, de opinióját is az conjuncturákhoz képest alkalmaztatván adja ő Kegyelmének; mivel van parancsolatja, hogy mindenekbe követője legyen. Én megvallom még most is alig tudom azon ellenségnek állandó szándékát fel vennem, de akármit akarjon elég az, hogy az mint látom akar az lippai szorosra, akar Halmágy felé menjen, ha csak Forgács uram nem, de Eszterház Antal uram keveset segít rajta. Kihez képest in illo casu jónak látnám, ha csak az földnek csinnyát (így!) (melyet nem tudom) másként nem javallja, vagyis mutatja, hogy Eszterház Antal uram Somlyó felé venné útját, az hol Kegyelmed is velem megegyezvén bemehetnénk, és Isten szent kegyelmébül ott is operálhatnánk az ellenség ellen. Ha pedig Várad felé gyüne, in illo casu is ha nem impediálhatná útját Kegyelmetek, jobb volna ugyan csak Eszterház Antal úrnak felém Somlyó felé gyűni, Kegyelmed pedig az lovas egy részével vigyázna az ellenségre. Forgács uram nekem ír Kolosvárrul, jó de mi haszna, nem bízhatni az erdélyi dispositiókhoz. Ha csak Kegyelmed levelei által nem kormányozza Antal űr elméjét*} igen hamar desperál; valamely kemény az föld csinnyát tudó embert kellene melléje küldeni. Én mind ezek iránt elvárom az Kegyelmed tudósítását, maradván Kegyelmednek szeretettel jót kivánó jóakarója s attyafia F. Rákóczi m. p. Hátán: Károlyi Urnák. Az egész levél a fejedelem kezeírása. (Rákóczi-levelek, 142.) *) Ezen három szó titkos írással.