Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

CCLXIII. Eszterházi Antal Debreczennek és vidékének futásáról tudósítja Károlyit Nagy-Létai tábor. 1705. oct. 20. Méltóságos Generális jó uram bátyám! Tegnapi napon debreczeni táborhelyemrül megindulván, érkezek hozzám portárul Bakó István, ki is Generális Schlikknek, Debreczen városának, és a szomszéd hajdú városoknak és helységeknek minemű leveleit intercipiálta, im copialiter Kegyelmednek megküldtem. Debreczenieknek penig nem kívántam mutatnom, vagy csak ez okbul is, hogy csalárd hitegetése valamely éretlen elméknek kiváncsikot ne csináljon az otthon maradásra, kik másképp egész városostul úgy kitakarodtanak, hogy nem valamire való embert, de még koldust is alig kaphatni benne. Tárház penig per se olyan, hogy nem hiszem egész táborozásában a német külömbre akadott volna. Ott maradott sok borán búzáján és abrakján kívül drága apothecája is, kikbűl úgy felépítheti Váradot, hogy a grandizonnak intertentióián kívül 40 ezer mezei hadnak is succurrálhat mindenkor belőle. Debreczen futását követte az egész vidék is, ugy annyira hogy valaholott eljöttem, az utakon a futó szekereknél, a falukban penig a pusztaságnál semmit egyebet nem láthatók. Úgy annyira, hogy egyebet Istennek nagy Ítéletinél nem experiálok, a hadaknak penig következő nagy rövidségét, mert szekereinket meg nem lehetvén váltani, utolsó romlásunknak consequentiáját várom. Ez miképen orvosoltatik meg, a jó Isten tudja. In reliquo maradok Kegyelmednek igaz attyafia szolgája Nagy Létai táborbul 20 Oct. 1705. G. Eszterházi Antal m. pr. Külsején: Mélt. Gen. Károlyi Sándor úrnak etc. sietve írám. íven, pecséttel.