Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)
CLXI. A fejedelem levele Károlyihoz. Egri tábor, 1705. május 27. Spect. ac magn. D. Baro Nobis observandissime. Salutem et foelices rerum suarum successus. Kegyelmed levelét az acclusákkal együtt vöttük. Reméljük penig eddég mind a n. vármegyék vötték, mind penig mélt. Generális úr gróf Forgács Simon kedves atyánkfia intimatiónkat, kihez képest nem hisszük tovább ily mentséggel oda relegálják magokat a n. vármegyék. Es ha szintén némelyek hozzánk recurrálnak vagy instálnak is, Kegyelmed csakugyan urgeálja azon n. vármegyéket. Szolnak vármegyének magunk tudván •eleitől fogva sok rendbéli terheltetéseket, ha Kegyelmed szükségesnek látja suppleálhatja n. Bereg vármegy ebül az száz embert. A gyalogságnak lovasításában sub spe futurae refusionis ha Kegyelmed találhat módot lovasítsa meg, úgy mindazáltal, hogy legfeljebb is 25 vagy 30 rhénes forintoknak (felette) a lovakat be ne vegye. Ujjobban is parancsoltunk nemz. vit. Szűcs János kapitány hívünknek, hogy Hozzánk való jövetelit, és innét Gyulához való menetét siettesse. A minemű dispositiókat tött Kegyelmed és nekünk transmittált, azok minékünk tetszenek, tovább is azért Kegyelmed azoknak continuatióját és effectuatióját sürgesse. Kállai Ferencz dolgát a mi illeti, jóllehet mentségét előttünk levele által repraesentálta maga is, mindazáltal tartozván elkövetni tiszti szerint parancsolatunk nélkül is mind -azt, valamit az ott való hadak dolgaiban s egyéb haza szolgalatjában is szükségesnek itílt, ehez képest ez iránt való negligentiáját kívánjuk annak rendi szerint revideáltatni. A minemű portális gyalogságot a Tiszán túl való föld praestál, Sz. Marjai Sigmondot ki is Eperjes alatt kapitány volt, vagy Ferenczet, a melyiket Kegyelmed alkalmatosabbnak ítélheti, azon n. vármegyei gyalogságnak praeficiálván adja keze alá, elvárván errül prasvie Kegyelmed opinióját.