Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Helyesen jovallja Kegyelmed, hogy az velem lévő haddal az lippai szoroshoz szállanék; de elébb szükséges, hogy Tótváradját és Sólymost megvegyük, hogy securitásban lehessen az dévai bloquáda, és az hadnak való provisiót a Maroson szállíttathassuk. Mert külömben az rettenetes szoros rosz utak miatt lehetetlen vecturával elgyőzhesse az vármegye. Az mi penig már az lehessek assecuratus, hogy Kegyelmed jelen létére nézve Aradrul meg nem segítik, Tót-Váradját rövid nap alatt meg szállanám, Isten segítsége által meg is venném. Azután Sólymos alá mennék, és az víztül őket elszorítván sokáig nem tarthatnák. Ezeket Isten kézhez adván, az egész Maros passusa kezünknél lenne,, bátorságosan Arad felé közelgethetnénk. Melyrül való Kegyelmed informatióját el fogom várni. Szin(tén) most nálam van Komlósi kapitány uram mivel mélt. Generális uram mellém rendelte ő Kegyelmét. Míg Kegyelmed válaszát vehetem, talán addig helybe hagyom Halmágy táján ő Kegyelmét. Ha valamely ezer sókat szállítana le az úr Teleki uram az aranyi révhez, Isten az passusokat kézhez adván, elégséges élést adna az török érette az hadaknak; én ugyan írtam már arrul, nem ártana ha Kegyelmed is idején tenne insinuatiót, mert külö:nben félő, fogyatkozása ne történjék az hadnak. Ajálván Kegyelmed atyafiságos affectiójába magamat s maradok Kegyelmednek Ilye, die 27 Maji 1705. köteles szolgája sógora Andrássy István m. pr. P. S. Kérem ezen mélt. Fejedelem levelét ne nehezteltesse elküldetni. Czím: Excellent. dominó Alexandro Károlyi etc* ibi ubi. Eredeti, rongyollott ívpapiron, pecséttel.