Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Külsején: Az én kedves édes uramnak tekéntetes és nagyságos Károlyi Sándor uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. Egész íven, pecséttel. CXXIII. Pósalaki János, Pikó Demeter és Török Péter kurucz hadnagyok által Léta mellett történt megkínoztatását panaszolja Károlyinak, és megbüntetésöket kéri. Diószeg, 1704. szept. 26. Méltóságos Generális! Keserves panaszszal kényszeríttetem Nagyságodnak alázatosan jelentenem. Tegnapi napon puszta házamtól megindulván diószegi szőlőmnek látására, az Pályi nyirerdőn kívül Léta felől találkoztam négy zászló alja katonára, kikhez is közelítvén minekutána a kettei zászló egymás mellett és utána harmadik elhaladott volna, érkezvén az utolsó negyedik zászlóhoz, ott találának bennünket Pikó Demeter és Török Péter nevü hadnagyok, kik is mindgyárást káromló szitokkal kocsisomnak mondották, hogy megálljon; az megállván egyik közülök úgy mint Pikó Demeter kérdette hol lakom, és midőn feleltem volna, hogy Debreczenben, kezdi mondani, vesd le ama mentét, mert fázik ama hadnagy. Melyre akarván én is levetni, a másik úgymint Török Péter lováról leugordván, éktelen szitokkal kérdi tőlem, tudod-e minap, hogy a czigányoknál ittam r én mondottam nem tudom. Arra mond, majd megtanítalak; azomban szekeremre felugordván hozzám, mondja, ha fejsze volna majd tudnám mit kellene cselekedni, és kapván mellettem lévő nagy egészen pléhes hüvelyű pallost, azzal agyba főbe vert, fejemet öszverontotta, sebesítette és a bal karomat egészen ketté törte, másik kezem fejét is öszveroncsolta. Azonközben meglátván ugyan a szekeremen nagy fejszét, kézibe vette, és midőn felemelte volna, Pikó Demeter a lóhátról dictálta : azzal azzal az ilyen teremtettét; azon fejszével hatomat, vallómat és a derakamat úgy eltaglotta mint