Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

az barmot, és elunván a verést, a szekeremről leszállott, ezt mondván káromkodó szitokkal: ne adtatok volna nekem semmit, csak bocsátottatok volna bé a városba, mondottam, hogy megtanítom a ki kezembe akad, jó hogy te akadtál kezemben, te kövér vagy, téged akartalak verni. Én azt mondottam, hogy a Generális parancsolta, bé ne bocsássák. Arra Pikó Demeter is lováról leugordván, hozzám feljött á szekérre, nyakravalómat és szakálomat balkezével megragadván, jobb kezével arczon és pofon öklözött, mondván káromlással: ha bírátok itt volna, ezt követném el rajta; de azt is ma holnap megtanítjuk, diribról darabra vagdaljuk. És inkább hihető, hogy megölt volna, ha Nyíri uram kapitány uram nem érkezett volna; ő Kegyelme mondotta Pikó Demeternek, szálljon le Kegyelmed az szekérről, úgy szállott le. Ez idő alatt pedig, a míg ezen solennis militaris executio rajtam végben ment, a zászlók és a sereg veszteg állottanak, és bámulással nézték a hadak. Elvégződvén, úgy indultának meg Pályi felé, én pedig sok jajgatással és kínokkal, eltört kézzel és öszveromlott tagjaimmal Diószeg felé. Ha valami lézengők vagy kóborlók ejtették volna rajtam, nem volna oly keserves, mint sem zászló alatt, sereg előtt magok a tisztek (kiknek másoktól is kellene oltalmazni) cselekedték magok vérén tagján, ilyen jámbor emberen, ki eleitől fogva vitézlő rendektől vékony állapotom szerint kenyeremet, pecsenyémet nem szántam, és a böcsületeseknél böcsületben voltam s vagyok is: ő vélek pedig soha semmi közbenvetésem és ösmeretségem nem volt, hanem hogy Pikó Demeter több complexivel tavai tavasszal is Debreczenhez közel találván, hasonló formában megkínzottak és roncsoltak volt; de én nem ösmértem volna, hanem mások mondották meg mindeniknek a nevét. Ez hallatlan és példa nélkül való példa, és ha meg nem orvosoltatik, minden jó rendnek, hadi disciplinának és dependentiának (melyek az hadakozásnak fő fundamentomi) subversiójára és következésképpen igaz ügyünk mellett való szíves fáradozásunknak megakadályoztatására és Istenünk haragjának fölgerjedezésének nagy eszköze. Mivel tudták azt az én kínzóim, hogy Nagyságod kemény parancsolatja volt a kívül lévő katonákat be nem bocsátani, a ben lévőket pedig kihajtani; a kapun lévő emberek is instructiójok sze-