Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

lészen, nem látom módját, hogy a földvári és solti sánczokhoz tartozandó dispositiókat megtehessem, az időt pediglen héjában töltenem nem kívánom; generálisi auctoritásomnak sem látom pro hic et nunc helyét, mert a mit parancsolok, ex facto semmi helye nincsen, s meg nem fogadják, sőt szokatlanképpen való mocskosságokat kell hallanom. Most is Uylaki István uram se Kegyelmednek se nékem nem optemperált, Földvárott vagyon, per ... Se kenyérhez se egyéb állapotokhoz, kikTŐI dispositiókat tettem, semmi reménységünk nem lehet; jónak ítélném hogy ha arestomot imponálna annak az rossz embernek Kegyelmed. Az többiről pediglen gondolkodjék Kegyelmed quid sit faciendum; bár csak az futás kedveért távoznék valamentire ez a had, mert így is nem fog subsistálhatni, és az szorgos dolgokat impediálni fogja; avagy pediglen hadd mehessek én Urunkhoz, s Kegyelmed azonban a.z hadakat itten az haza szolgalatjára applicálhatja, s egyszersmind a sánczhoz való requisitumokat is végben viheti. Új hírül azomban szomorúságomat írhatom: Istennek légyen szent akaratja, nagyobbik fiacskámnak szintén ezen órában az árnyék világból való kimúlása által. Ezzel maradok Kegyelmednek kiöteles szolgája attyafia Dátum Solt, 6 Septembris 1704. G. Eszterházy Antal m. pr. Nyolczadrét papíron, Eszterházt kezeírása. CXXII. Barkóczi Krisztina némely aggodalmait közli urával >a Dunántúl maradás felől, és több otthoni dolgokról is ír. Ujhely, 1704. szept. 6. Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet, Édes szívem. Csiszár István által küldött Kegyelmed levelét Édesem szeretettel vettem ott lévő dolgok tudósításával együtt. Megvallom nem kevés kedvetlenséggel értem, hogy az kik annyira köpték az markokat, már ott hagyták, s megint Kegyelmedre