Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

szállott az súlya az dolognak. Mert Kegyelmedet én nem csak az ellenségtől féltem az kitől oltalmazkodni tud az ember, hanem az sok istentelen embertől, kik veszedelmét s becstelenséget kívánják Kegyelmednek, az mint Kegyelmed is írja Édes szívem. Ha szolgál a szerencse mind jó, de ha fordul, ezer mocsokba keverik Kegyelmedet mint az előtt, a ki halállal vetekedő állapot. Azért Édesem legyen azon Kegyelmed, hogy Dunán innen legyen. Hadd rendeljen mást az m. Fejedelem oda, csak Kegyelmed szívem legyen szívesen rajta ;_ nem remélem erővel ott hagyják, mert bizony a hadak szokások szerint való gyakor oszlások miá csak féltem Kegyelmedet a szerencsétlenségtől s abból származni szokott nagy becstelenségtől. Elég baj ezzel a magyarral, úgy látom; ha kedvére bocsátják mind vétkes állapot, s mind becstelenségére van az főnek, s ha keményen bánnak vele, úgy annál inkább oszlik. Az Isten vezérelje Kegyelmedet Édes lelkem közöttök. Mihály Diákék s Jékeiék is együtt érkeztek meg Édes szívem; a bécsi nyereséget kérném, de itt semmit mutatni nem tudnak; annak már pedig elég nagy volt az híre itten. Én bizony nem tudom hogy van, de az Ricsántúl való nyereségbe sincs semmi, hiszem csak ajándékba is szoktak adni olyan nyereségből egy kapitánynak is tisztességesen, de ezek azt sem mutathatnak. Kegyelmed Szívem azt írja csak két paripával rekedt volt oda által, ide azt sem hoztak kettőnél többet, s el sem adtak egyet is, se lóra való szerszámot, pallost, hegyestőrt, a mint hogy két paripán nem sok maradhatott oda által: ezek semmit sem tudnak y megláthatja Kegyelmed Szívem az lajstromból s tudósítson,, ha nem volt hadd legyen, ha volt hadd kérhessem elő. Másként Édesem nekem elég nyereség Kegyelmed egésségbe létele, s tudom Kegyelmed sem azért fárad, hanem hazájáért ; de szörnyű a Kegyelmed nyereségének a híre. Örökké szerencsénk vala ahoz, hogy a mink volt örökké többnek hirdessék, de most irigylik is sokan. Túri nem alázta meg magát hozzám, noha még Poroszlón megmondották neki ittlételemet, azért ma sem tudom mit hol hagyott; a régi lajstromokat is mind elküldtem Szívem, minthogy írta volt Kegyelmed, hogy nem vette, a kit az előtt is elküldöttem volt, de ez bizonyosabb alkalmatosság. Pap János uramat