Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

Külsején: Magnifico baroni Ladislao Karoly de NagyKároly, comitatus Zathmariensis supremo comiti, carnerario et consiliario nostro et fideli nobis dilecto. Egész íven, zárlatán a királyi pecséttel. Lad. 6. nro. 165. CCXLIV. Károlyi László végrendelete. Szatmár, 1688. dec. 11. Menybéli szentháromságban levő egy örök isten segíljen reá ez mostanában szent nevében fel írott munkácskámban, hogy emberi gyarlóságomból senkit tehetségem szerint meg ne bántsak, s ez utolsó akaratomnak letételében igazgass, vezérelj az igazságnak kiszolgáltatására szent lelkednek vezérlése által. Az mi utolsó órámat s ez világból való kimúlásomat illeti, kívánok s akarok az én jótevő istenemnek malasztjából az igaz catholica s apostolica religioban meg halnom, melyre isten nemzetünket az pogányságból vezérletté volt, és sok száz esztendőkig voltak s vadnak ma is sokan, melyben az szent apostolok és evangyelisták idvözültenek, elhitetvén magammal, hogy az én irgalmas kegyelmes istenem nem nézi az én sok fertelmes bűneimmel sokszori megterheltetésemet, kikkel ő szent felségét meg bántottam és az örök kárhozatot megérdemlettem, hanem az egyetlen egy szent fiának piros vérének kiontásával azon bűneimet elmosván, ingyen való irgalmasságából s kegyelméből lelkemet ő szent országában be viszi, mint több megesett bűnösökét. Iskolából ki kelvén, üdvözült asszonyom anyám ő nagysága adott volt Erdélyben öregbik Rákóczi György méltóságos erdéli fejedelem udvarában, az holott négy esztendőket szolgáltam, azonban isten jüvendőbeli házas társomnak mutatta tekintetes nagyságos jó emlékezetű Sennyei Sándor uram Paczoth Judittól való hajadon leányát, Sennyei Erzsébetet, ki édes atyáról anyáról árvaságra maradván, lakadalmi solemnitását Ungváratt, méltóságos Homonnai Jánosné asszonyom Jakusith Anna, in anno 1646. 25 Novembris szolgáltatta vala IV köt. 36