Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

ki, mely idvözült édes feleségemmel élvén huszonhat esztendeig, isten szép fiakkal s leányokkal maga szent dicsíretire meg is áldott volt, mert egy idétlen gyermekkel, húsz magzattal áldott volt meg, de azon szent isten az mennyei karoknak beteljesítésére nagyobb részét apró korokban elvötte, kit pedig embernyi korokban. Az minthogy Károlyi Mihály nagyobbik jó reménségre felnevelt fiamat már házas korában, itten Szathmárnál, kegyelmes koronás királyunk ő felsége hűsége s igaz religiója mellett vágák le magunk pártütő nemzetünk, második fiam is Károlyi István azon ő felsége szolgalatja hűsége mellett Szegeden alól Szinta nevű falu helynél vágatott le az tatároktól, isten még egy Sándor nevü fiamat hagyván meg, hogy famíliám teljességgel ne deficiálna (ha istennek is úgy tetszenék) ; áztat idejének előtte ifjúságában házasítottam meg, vévén feleségül magának tekintetes nagyságos Szálai Barkóczy György uram szerelmes hajadon leányát Barkóczy Krisztinát, kikre hogy isten szent áldását terjeszsze, kívánom. Az nagyobbik leányomat Juditot vötte volt el tekintetes nagyságos Palocsay István uram, de isten azután ez világból ki szólítván, maradott három fia, két leánya, melynek nagyobbikat vötte el Joanelli uram fia; második leányomat Évát vötte volt el Dévéki Ujfalusy i\ndrás uram, kitől is maradott volt egy fia, de ezt isten atyja halála után nem sokára ez világból ki vötte, hanem maradott három leánya, melynek nagyobbikat vötte el Bodoki T. N. Beríni György uram, kikre kívánom terjedni istennek szent áldását. Ez két leányomat feles gyermekinkhez képest jó emlékezetű idvözült feleségemmel a mint tőlünk ki telhetett, tisztességesen adtuk ki, a mint laistromokból meg fogják látni. Feleségem holta után ez hazában ez pártütés támadván, gyermekimet vittem volt Munkács várában, méltóságos jo emlékezetű fejedelem asszony Báthori Zsófia ő nagysága idejében, ki is ő felségének egyik s igaz híve volt. Azonban isten Períni János és Pál uraméknak szíveket az szent házasságra felgerjesztvén, Károlyi Krisztina és Zsuzska leányomat meg kedvelvén, azon jó emlékezetű méltóságos fejedelem asszony ő nagysága jovallásából, istennek is az lévén rendelése, ugyan Munkács vára alatt akkori levő ő nagysága fényű házaiban meg adtam, Krisztinának első, s második nap Zsuzs-