Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CCIX. Tyukodi György jesuita levele Károlyi Lászlóhoz, melyben a Nagy-Szőllős és Szatmár körüli hadi eseményekről tudósítja. Szatmár, 1674. jul. 3. Spectabilis ac magniiice domine, domine mihi semper benevolentissime ! Pax Christi! Nagyságod 15 Junii Kismartonban költ levelét utóbbikat vöttem. Az oda való hírekről való tudósítását kedvessen vöttem. Én errül a földrül szomorúakat írhatok, mert az urat Perényi Gábort Perényi Jánossal együtt Szűcs Pál s Majos Ferencz számos magával i-ma praesentis rabul el vivék, az öreg urat kötözve, az ifjút öv nélkül egy dolmánban kötözetlen; Perényi Gábor uramat Szőllőst maga házánál, mikor déli álmábúl fel kelvén az istállója felé sétálna, akkor szemközben jüvén vélle maga Szűcs János, köszöntvén s kezet fogván, mingyárt megkapta s megköteztetvén mások kezében adta; maga fel menvén a házban, mindenben prédát hánt, minden lovait elvitte, az asszont is a maga gúnyájában hadta s egy rosz lovat csapott vissza neki s avval hadta. Ugyanakkor Perényi Istvánra küldvén Szűcs János, mivel a város végitül akartak az ő házára kerülni, addig megsajdítván szolgája megmondotta, hogy fusson, ü is mingyárt a búzában futván, a mint beszéllik egy ingben lábravalóban s hajadon fűvel elbujt s elszaladt, sohul fel nem találták, noha eleget nyomozták s tapodtatták a búzát, de ennek is mindenében prédát hántak. a mint hogy a Vay Ábraháméban is, s magát is megkötözték volt, de az annya váltotta ki sok istenkedése után, de ennek is lovait elvitték. A Szűcs János hadának egyik része még Szass falunál elválván tűlle, ment Majos Ferenczczel Nyaláb alá, s ott tanálván a két úrfiat Perényi Jánost s Perényi Pált, Pál elszaladt Nyalábba s a pusztában megmaradt, Jánost pedig fogva gázlóban a Tiszán vitték Szőllősre s onnan indították meg Perényi Gáborral együtt, s megkerülvén véllek a szőllősi hegyet, Veréczénél ismét által menvén a Tiszán, a hegy alatt vitték Bánya felé