Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

védhessük, ez miatt esett az mieinktől is a mi esett, mert egyébiránt bizony nem hogy kegyelmednek vétenék, sőt ha miben lehetne szolgálnék; mindazáltal ím megírtam, bocsássák el kegyelmed katonáit, mindeneket megadván; továbbra penig kérem, tegyen oly dispositiót katonái között, ne kapdossanak az mi partunkon levők ellen, és ne adjanak okot az ellenséges dolgokra; bizonynyal írom, ez részről nem hogy bántanák, sőt szabadon alá s fel járhatnak az kinek mi dolga ide be leszen; másképpen is édes sógor uram, elég ellensége van az szegény magyarnak most mindenfelé, ne bántanánk egymást. Az mi az Peley Ferencz uram dolgát illeti, abban semmit nem értettem egyebet, hanem most Radnóton lévén, értem, kegyelmed valami szénákat égettetett fel az erdélyi parton; urunknak töttek panaszt felőle; szükséges azért édes sógor uram, arrúl mentül hamarébb vallattasson, és írjon ide le; kegyelmed szolgája Somlyó felé bízvást el jühet. Azonban én kegyelmednek ez materiában is nagy készséggel kívánok szolgálni ; levelét is Teleky uramnak megküldöm mindjárt. Édes sógor uram, egy Király János nevű jobbágyom s egyszersmind kocsisom szökött el tegnap innen, kit két esztendeje Krimbül az tatár chám kezibül váltottam ki; bizony áll többen másfél száz talléromnál, örökös jobbágyom is, de mind bosszúságosb; az ebet tatár rab-ágábúl váltottam ki; egy rossz asszony után fogott szökni, kivel rabságában együtt latorkodott; megszolgálom igen kegyelmednek, ha valahol kapathatja, fogassa meg és juttassa kezemben; bizony meglátja, mind hasonló s mind nagyobb dolgokban szolgálom meg kegyelmednek. Egyébiránt is isten- s keresztyénség ellen való dolog volna pártját fogni, mivel pogányoktól váltottam meg; maga egy száraz, verhenyeges hosszú szakálú ember, nagy haja, kék köntösben leszen; kérem mégis ebben kedveskedni méltóztassék, kötelez igen az maga szolgalatjára. Istennek ajánlom kegyelmedet. Bonczhida, 28 Julii, 1672. Kegyelmed szolgája sógora Bánffy Dienes m. pr. Egész íven, külczím nélkül. Lad. 29. nro. 70.