Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

mentest ki küldtem az Faluban az ángyához, de ö könnyen mulatja; izentem ugyan hogy kin ne járjon. Az gyermekek még eddig istennek hála mind jól vannak; az faluban sincs Jancsinál több himlős ; az kis Erzsókocskán hagy hurut kezdett vala lenni, kiválképen éczakának idein, de istennek hála, szűnt, szépen hízik, mind nappal éjjel jól nyugszik. Csizmadia Mihályné mindenkor itt ben, mert az dajka tejével koránt sem érné meg; Galgócziné nem is igen biztat vele hogy állandó lenne, mert szűk tejét mondja lenni; Galgócziné mind addig kész itt lenni, míg isten meg hoz. Magam állapotjáról azt írhatom, Görgey uram kedden délután egy s két órakor érkezett ide, felette igen búsult, hogy itthon nem voltál, sok orvosságokra akart tanítani, az nap estig csak az orvosságokat nézegette velem együtt s a páterrel, az praescriptio szerint ki szedvén az skatulyából ; az legelső sohun fel nem tanáltatött; mind ő kegyelme s mind én sokat törődtünk rajta, azonban elő vevők az patikárius írását is azon skatulyából, meg olvasván, reá akadánk, hogy azt az egyet el felejtette meg csinálni s oda tenni, így osztán maga csinált olyan orvosságot; szerdán reggel hat s hét óra között vöttem be, felül négyszer purgált, de alól kilencz vagy tíz székem volt, én belőlem annyi vizet rútságot takarított ki, melyet ember soha magával el nem hitethetne, hogy az két emberben is férne, ki után az lábaimból minden dagadás és gyomromból minden puffadás azon nap estig ki ment, s istennek neve dicsértessék, azolta nem is volt; csütörtökön a sirupust és az papirosban csinált porocskát vöttem be, kivel már két egész hétig egy végben minden nap kell élnem; az por kiválképen bizony valóban ízetlen, de meg kell lenni; az erőm bizony igen meg szakaszkodott, de én csak az tisztulásnak gondolom, az vötte el; ma azért mégis jobb erőcskémet iránzom; patikariusom s szakácsom Eva, ők táplálnak leveskékkel, sült körtvélylyel és egyéb czincze-fincze étkekkel, mert se csíkot, halat, tésztást s kemény rántottát nem szabad ennem, az csigát habarniczát még említenem sem szabad; az kit kapornának hínak az patikában, azt felette jovallotta volna; akarnám ha magaddal egy kis tonnácskában hozhatnál, s heringet is valami keveset újat, mert azt meg engedte olyan formán ha az savát