Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CLV. Károlyi László pozsonyi útjából ír nejének. Árvavárában, 1659. aug. 4. Isten minden jókkal, egésséggel látogasson, édes atyámfia. Én mind ez időtől fogva is, mióta házamtól el jüttem, semmit felőletek nem hallhaték; nem tudom, mint s hogy vagytok ? Kire nézve, Réday uram szolgája menvén alá, nem tűrhetem, hogy levelem által meg ne látogatnálak s egyszersmind magam egésségéről ne tudósítanálak. Istennek legyen hála azért, még eddig magam jó egésségben vagyok; csakhogy nyavalyás szegény Székely Lászlón valóban nagy véletlen eset esék, mert jöttömben Darhocz uramhoz betérvén, ott mustráitatja vala ő kegyelme egy paripáját, ki úgy esék nyavalyással, hogy az bokáján felül az szára menten ketté törék, s az válla is ugyan a felől leesék; kin bizony nem keveset búsultam, mert majd olyban tartottam, mintha fél kezem nekül lőttem volna el mostani utamra nézve; de úgy kell lenni, az mint az jó istennek tetszik. Nem ártana nyavalyásnak látására felküldened, és ha mi szüksége volna arról is gondot viselni; jóllehet mind Darhocz uramat s mind ott szomszédságban lévő jó akaróimat hozzá kértem, hogy ha miből megtanálja ő kegyelmeket, ne hagyják. Nekem reménségen kivül való késedelmem leszen ide fel, mivel tegnap hozának valami leveleket szintén onnat felül az úrnak, kiben bizonyosan írják, hogy ő felsége még ennek a hónak 14-ik napján megyén be Pozsonban; kihez képest már mi is úgy rendeljük utunkat, hogy vagy 12-ike estvén, vagy 13-ikán ebédre érkezhessünk be, mivel ember ott is csak haszontalan költene addig. Az gyűlés felől pedig az embereknek elméjek úgy jár, hogy három hét alatt elvégeződnék; de nehezen hihetem, mivel csak már is sok különböző elméket láttam s vöttem eszemben; oda fellyebb talám még többet, mivel úgy látom, az mi veszedelmünket ki tudja, s . ki nem ; s az ki tudja sem akarja így hinni, avagy nem érti, attól vagyon; de attól félek, ha mi romiunk, jüvendőben