Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

másokon is azon ne történjék; kitől oltalmazza isten őket is, s mi rajtunk is könyörüljön. Dátum in arce Árva, die 4-a Augusti, anno 1659. Szarvas-gombával örömest s jó szívvel gazdálkodtam volna, csakhogy mentest elvesz, le nem vihette volna, mivel lassan fog járni az úr szolgája. — Mihóknak megmondd, ha jól tanúi, vásárfiát viszek neki, ha nem, vesszőt. — Ha valami alkalmatosság adatik, hogy ide felírhatsz, tedd hírré Márton Tamásné asszonyomnak is, hadd írjon az urának, mint s hogy takaródhatának; s e mellet igen akarnám ha az Mándy apjából valami formán kivehetned, hány forintot adott az fiának az útra; de úgy, hogy ő eszében ne venne semmit is, mivel nyavalyás Farkasnak erszényestül lopták el egy néhány forintját, s az gyanú ő reá vagyon, s avval menti magát, hogy az apja adta pénz vagyon nála; kinek ha végire mehetsz, oly alkalmatossággal írd meg nekem; Szabó Mihály leginkább ki tudná az apjából venni, hogy ha Gyarmatra ki tanált menni. Igaz szeretettel való hites társod K. László m. pr. Kivül: Tekintetes nagyságos Sennyei Erzsébet asszonnak, nekem kedves atyámfiának adassék. Félíven, záró pecséttel. Lad. 5. nro. 85. CLVI. Károlyi László pozsonyi utazása eseményeiről ír feleségének. Szuesán, 1659. aug. 6. Isten kívánságid szerint való sok jókkal, jó egésséggel látogasson édes atyámfia, szívből kívánom. Istennek kegyelmességéből bátyám urammal ő kegyelmével ez estve jó egésségben érkezénk ide Szucsánban. Árvától fogva eddig szálon jöttünk; nem tudom, csoklottál-e, nem-e ? váltig emlegettelek, az mikor egyik kőszikláról az másikra ugrott az szál, kin ha jelen lőttél volna, tudom,