Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

akkor már nem is "szólhatott; csak maga nyavalyás, ha meg tanál halni, csak úgy leszen az házban ; jó volna egy öreg asszont melléje rendelni, s ember lenne valami jó akarattal neki, istentől vennők jutalmát. Kérlek, küldj egy malommestert Szatmárra, az ki az malom-fát faragtassa az ott való jószággal, s az tarpai erdőn valót is faragják meg, s az czigányok verjék szaporán az skábát, mert két malomra feles iskába megyén fel. Az sógor sollicitálja igen az malom kövét; ha az hadak s az az sok rosz lézengő onnat távoznék, küldenéd el Szabó Mihály uramat, s látná meg s állatna míveseket bele; most is feles apró kő vagyon ott készen, s azt adnák el. Ezzel istennek ajánlván benneteket, kívánom, adja isten, vissza térvén tanáljalak örvendetes jó egészségben. Dátum ex Tárkány, die 11 Februarii, anno 1659. Igaz szeretettel való hites társad K. László m. pr. Az fótos igen meg sántula; vissza kűttem; Szabó Mihály kerestesse fel, mi nyavalyája vagyon, avagy csak az régit sántálja-e \ nem tudom. Kivül: Az én kedves atyámfiának, tekintetes Sennyey Erzsébet asszonnak adassék. Félíven, záró pecséttel. Lad. 5. nro. 85. CLIII. Rozsályi Kún István végrendelete. 1659, jebr. 18. In nomine sacro-sanctae Trinitatis et individuae Unitatis, Amen. Én Rozsályi Kun István, hálaadó alázatos szívvel, lélekkel, meg emlékezvén arrúl, hogy az mindenekkel szabadosan bíró hatalmas istennek az emberi nemzetben minden rendbeli emberekre kiváltképen való kegyes gondviselése légyen ; engemet is szegény bűnös fiát, szolgáját, ingyen való kegyelméből az ő képére teremtett, és az ő isteni bölcsessége szeIV. köt 24