Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

Az mostani limitatio és aestimatio szerint becsültetett az erdődszádi épület in summa fi. 5098. Az előbbi ő felsége inscriptionalisa in toto comprehendál florenos 24400. In summa fior. 29498. Egész íven, öt gyűrűs pecséttel, melyek közül a Diószegi Istvánéban egy kinyitott czirkalom s ennek két szára között egy derékszeg mérő látható, fölötte D. A. I. betűkkel. Lad. 29. nro. 19. CXLV1II. Sennyey László gráczi növendék-jezsuita levele nénjehez Erzsébethez, Károlyi Lászlónéhoz. Grácz, 1638. sept. g. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint kedves néném asszonynak. Istentől kívánok kegyelmednek minden jókat meg adatni. Feledékeny atyjafiának ítélhetne kegyelmed engemet lenni, hogyha az az ítélet magára kegyelmedre is nem esnék; mivelhogy mind az kettőnkbe ilyen nagy fogyatkozás találtatik az egymásnak való atyafiúi levél írásban, mintha ugyan idegenek volnánk egymástúl. Igaz, hogy én menthetném magamat mind tanulságimmal, mind pedig más szerzeteshez illendő foglalatosságokkal, de tudom, hogy semmi helye nem leszen kegyelmednél mentségemnek, valamint hogy az kegyelmed mentségének semmi ereje én előttem néni volna. Azért imé én mostan magamot meg jobbítom, kegyelmednek jó példát adván, hogy néha-néha az szegény jezsuita atyjafiárúl is megemlékezzék, és legalább egyszer egy esztendőbe levelecskéjével látogassa ebben az idegen országban. Igaz, hogy — istennek hála — jó egésségben vagyok, s mind eddig is jó erővel bírtam, de ugyan mégis egy kis vigasztalásomra esik, mikor látom, hogy az atyafiak emlékezetében is forgok, legfőképen mikor az istenhez felebarátjokért imádkoznak. Most Gréczben az sovány Styriában vonszom életemet a mint lehet, s ugyan még két esztendeig fogok itten mulatni, ha isten éltet, tudni illik mind addig, valamíg az tanulságomat el nem