Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

Mi nagyságodnak szegény nyomorodott jobbágyi alázatosan szolgálunk nagyságodnak. P. s. Én az nagyságod hites bírája Chie Mátyás azt írhatom nagyságodnak, hogy az nagyságod faluja Gyür elpusztult, csak az szabados vagyon másod magával ott. Külsején: Adassék ez levelünk az mi kegyelmes aszszonyunknak az néhai Károly Mihály urunk ő nagysága el hagyott özvegyének, nekünk nagyságos asszonyunknak tulajdon kezében híven és hamarsággal. Zárlatán pecsét nyomaival. Lad. 37. nro. 159. cxxx. Esterházy Miklós nádor levele Bosnyák Tamáshoz 1633. máj. 1. Szolgálok kegyelmednek. Áldja meg isten kegyelmedet. Az kegyelmed leveleit elvettem, gonosz néven sem vettem azért, sem veszem az kegyelmed intimatióit, de azt neheztelhetem méltán, hogy némely csekély értelmö emberek magok bolondságát nekem tulajdonítják, kikért csak nem adom lölkömet is ki, s ő mégis csak mozdólni sem akar maga magáért, s mindazáltal engem vádol, kiknek ám ismég írtam, meglátom, mit cselekesznek; s noha úgy vagyon, azok nyavalyások az kik ott végül vannak, cselekesznek ugyan valamit, de micsoda az ennyi insolentiák ellen. Az több vármegyék penig mintha az országban sem volnának, úgy tartják magokat; de az mint mondám, ím megriogattam most őköt, s ha mire condescendálnának, akkor köllene valamennyére megriogatnunk az törököt ennyi latorságáért. De haszontalan ez az veszekedés, az mölyet most mivel kegyelmetek, derekas és eleven kártétellel köllene megrettenteni őköt, az kit ugyan megmondhatna ember, hogy mi akaratunkból lett, és azt is, hogy miért, s ha mi vindictát akarna, volna kivel annak is ellene állanunk.