Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

Jóllehet hatalmasan tilalmazzák ezt is onnan fölül, mindazáltal csak volna írása kezemben, keveset gondolnék én avval; de szintén most ha mit kezdünk is, nagyobb kárunkkal leszen meg, és nem is lenne kivel resistálnunk nekik, defensive köll azért most csak viselnünk magunkot, s azomban vigyázzunk, s kiválképpen ha Egerhez valami török fog gyülekezni, azokra, s érteni köll magát kegyelmednek az kassai generalisság alá való uraimmal is. Az erdéliek nyughatatlan és állhatatlan dolgokon, sem tud ember semmi bizonyost épéteni, vesztegetik Eperjesen is az üdőt, lassú praesesek vagyon, noha akarattal teli, meglátjuk, mi gyümölcsöt hoz azon is; most már az erdéliek azt exprobrálják az mi commissariusinknak, hogy Zólyomi latorságának is ők volnának okai, és hogy Opuliát, Ratiboliát, sőt vármegyéket is ígértek volna neki. Ha eszek volna, azt vélném ebből, hogy avagy belénk akarnak veszni, avagy azont kívánják ők, de kifakasztják elméjeket, nem mehetnek már tovább. Azonban az mi ide föl való emberinknek mindenestől minden eszek kedvek ide föl veszett, s méltán is, s most derekasan indítják meg mindenünnen az hadakat, Bolstan maga is Siléziára igyekezik az ott való ellenségnek kiverésére, az hova könnyű hadat is kíván. Mind az végekből s mind az uraktól kívánnak valamennyit; én annék, ha adhatnék, de engem szintén elfogyattak ; mindazáltal, ha mivel más is valamit, én rajtam el nem múlik, noha látom az magunk hatalmas nagy akadékját és fogyatkozását is, de mivel mind addig itt az mi dolgunk nem jobból, valamíg az az ő zűrzavarjuk meg nem száll. Mi költenénk, ha más is azont mívelné, haszontalan nem volna. Maga leánya húgom asszony dolgát az mi nézi, sokat és igen béven írtam arról én kegyelmednek, megújítván minden úton abban való tetszésemet, nem tudom, az levelem hova lett. Most sem tudok azért egyebet mit írnom, hanem az többi között noha szegény legény az Prinyi Ferencz most, de mégis inkább őtet javallom és dicsérem, mert docibilis is, és semmi derekas megvető dolog nincs is benne az egy ifjúságból s az mostani rosz közszokásból, hogy megiszsza néha az bort, de abban is modestus, az kit nem kicsin emberségnek tartok. Ha azért kegyelmednek jó akaratja sze-