Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

öcsém uram, s az melyet kegyelmed kalocsai érsek uramhoz dirigált is, mind az maga ő kegyelmének írt levéllel együtt, azt is maga szolgájátúl meg küldötte ö kegyelme. — Az mi azért az kegyelmed állapatját illeti, és az ő felsége kegyelmednek tett kegyelmes intimatióját is, úgy vagyon, nincsen e világi tisztben oly (kit) az ember kedvesen és örömmel viselhetne, s abban sok mentséget nem találhatna; de hova legyünk, hanem ha azt akarjuk, hogy az elébbeni igában, az mint harmincz esztendővel ez előtt fogjanak bennünköt, kinek eltávoztatására, s mostani hazánk nagy szükségére nézve, ezen ellenkező okoskodásnak is egy ok mind preevaleál. A hol kegyelmed maga beteges állapatját és vénségét emlegeti, azt magunk is tudjuk, de bár szintén oda ne menjen is kegyelmed, avval beteges állapatja egésségére nem fordul, sem penig ifjúsága kegyelmednek meg nem adatik; az halálnak is szükségesképpen meg kell lenni. Az mi penig az ott való fogyatkozásokat illeti, kiket emleget kegyelmed, noha azokról is gondolati lehetnek kegyelmednek, mindazáltal tudjuk azért mi azt, hogy isten oda vivén kegyelmedet, úgy alkalmaztathatja az dolgot, hogy nem lészen sok fogyatkozás benne. Nem tagadjuk azt is, hogy hazánknak mostani nagy szükségét, s annak és kegyelmes urunknak szolgalatjára való kötelességünket is előttünk viselvén, mi is svadeáltuk és consuláltuk ő felségének ezt, kiben in conscientia is külömbet nem cselekedhettünk. Kérjük azért mégis kegyelmedet nagy szeretettel, meg gondolván mindezeket s az ő felsége kegyelmességét is maga szeme előtt viselvén, ruminalván diligenter az dolgot, s vegye oly consideratióban, hogy az ő felsége kegyelmes parancsolatjának ebben eleget tegyen s tovább ne vonogassa magát, hanem resolvállya kívánsága szerént ő felségének, kin mi is országostul örvendezhessünk, lan elfoglalására, megvan Fasc. A. nro. 37. Ugyanezen szám alatt van 1631. jun. 24-ikéről Ferdinándnak egy másik sürgető levele is ez ügyben. Bosnyák Tamás azonban, teljesen megrendült egésségi állapota miatt az új és terhes hivatal elvállalására egyátalán nem volt hajlandó. Kifogásait és okait végre is méltányolta Ferdinand király, és egy a bécsi haditanács üléséből 1631. jul. 10-ik napján kelt hivatalos iratban (Fasc. A. nro. 36.) fölmentette és «clementer annuit, ut ipse in posterum domi desiderata quiete contentus, curse sua? valetudinis reique familiari commode invigilare possit». — Esterházy ezen levelében szintén rábeszélni iparkodik Bosnyákot a fontos tiszt elvállalására. IV. köt. 16