Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CXXIV. Esterházy Miklós nádor levele Bosnyák Tamáshoz, melyben különböző hadi és politikai dolgokról tudósítja. Ny Ura melletti táborból, 1630. nov. 3. Spectabilis et magnifice domine fráter nobis observan•dissime! Salute ac servitiorum nostrorum commendatione praemissa. Megadák az kegyelmed 30 Octobris írt levelét tegnap estve, s mit írjon kegyelmed megértették. Megírtuk vala azért azelőtt is kegyelmednek, hogy istennek kegyelmességéből itt lévén gyülekezünk, s holnap, azt adván isten érnünk, generális mustrát is akarunk tartani, s meg akarjuk látni magunkat, mi szerrel és állapattal vagyunk. Itt lévén az consiliarius urakban is valahányan, ugyan holnap avagy holnapután consultatiót is akarunk tartani, hogy quid opus sit facto ulterius. Jütt emberünk mind Alaghy uramtúl s mind Budárúl, és ő felségétől is érkeztének levelek, s nem is mulatjuk el tudósítani kegyelmedet is felőle a mit deliberálni fogunk. Továbbá adná isten, hogy az mint kegyelmed írja, az budai mezőben láthatna ily szép magyar seregeket, az minemüek mostan fegyverben talpon vannak, mert úgy hiszem, hogy az Mohács vészesétől fogvást ily szép és ennyi magyarság fegyverben és talpon nem volt, az mennyi most vagyon, s úgy is gondolom, hogy az mennyi magyarság itt én velem vagyon, s oda Alaghy urammal és Erdély felé is, s ugyan szintén Erdélyben is Rákóczival és az mostani erdélyi új fejedelemmel vagyon fegyverben, tészen negyvenezer számot, kik ha egyesek volnának, meggondolhatja kegyelmed, mit nem cselekedhetnének, de megszakadoztunk és magunk ellen vagyunk inkább, hogy sem mint az ellen, az ki ellen kellene lennünk. Az mi az szegény község dolgát illeti, mi azon vagyunk, hogy oltalomban vegyük őköt, s ne engedjük az vitézlő rendnek mód nélkül háborgatni. ím azért megmustrálván az katonákot, fizetést adunk nekik, hogy pénzeken éllyenek és az