Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CXXIII. Rákóczy György oltalomlevele ifj. Bethlen István számára. Sárospatak, 1630. sept. 3o. Én Felső-Vadászi Rákóczy György vallom az én levelemben, hogy én isten kegyelmességéből az én jóakaró uram segítsége és jó akaratja után beállván az erdélyi fejedelemségnek gondviselésében, ő kegyelmét ifjabbik Bethlen István uramat mind tisztiben böcsülletiben megtartom, jószágában is valamelyiket mostan bír, minden hatalmaskodók ellen tehetségem szerint oltalmazom, sőt ha kik törvénynyel háborgatni akarnák is, azok ellen is mind szolgáim s magam elméjének tetszésével s költségemmel is oltalmazni igyekezem; az mit penig ez mostani állapotban az magáéból ő kegyelme fog költeni, és pénzében együvé is máshová is az én előmenetelemért kifizetne, azt is istennek kegyelmességéből beállván az országnak birodalmában, ő kegyelmének megtérítem vagy pénzül, vagy jószágul. Tasnádban is az megholt urunk donatiója szerint az evictiót felveszem, ha törvénynyel ő kegyelmétől elnyerné valaki egyébből is úgy igyekezem ő kegyelméhez hálaadósságomat abban az állapotban is mutatni, hogy hálaadatlanság az ő kegyelmétől vött jó akaratért bennem ne találtassák. Mind ezeknek megállását fogadom jó emberségemre és hitemre. Dátum Saros-Patak, 30 die Septembris anno 1630. Rákóczi Georg m. pr. A váradi káptalannak özv. Bethlen Istvánná Szécsy Mária kértére 1642. dec. 28-ikán kiadott hiteles leveléből, papíron, pecséttel. Lad. 32. nro. 36. — A káptalan levelében meg van említve, hogy az egész levél Rákóczy György saját keze írása, és vörös pecséttel volt megerősítve.