Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CXII. Károlyi Mihály Szatmár vármegye főispánja, németországi útjára tiszttartójától Prosina Pétertől 200 tallért és 100 aranyat vesz kölcsön, ezek fejében kökényesdi jószágát kötvén le zálogul. Károly, 1625. dec. 26. Én Károlyi Mihály Szakmar vármegyének főispánja etc. adom bizonyságul az én levelemet mindeneknek az kiknek illik, hogy én az mostani németországi utamra, eltávozhatatlanképen vöttem fel az én jámbor szolgámtúl praefectusomtúl Prosina Péter uramtól kétszáz ezüst jó tallérokat és száz igaz mértékű aranyakat, melyért kötöttem ő kegyelmének és fiának Prosina Ferencznek, és leányának Prosina Erzsébetnek, maradékjoknak és legatariusoknak az én kökényesdbeli portiómat, molmomat az Túr vizén, cum omnibus pertinentiis, mely vagyon Ugocsa vármegyében, ily okkal, hogy mind addig bírhassa és bírhassák a specificált személyek és legatariusok, míg én vagy az én szerelmes házastársom vagy fiam, ő kegyelmének és maradékinak legatariusinak letehetik épen kész és olyan jó aranyúl tallérul s annyi számban. Melyet mingyárt per manus kezekben is bocsáttam. Ha penig az megnevezett aranyakat tallérokat letennénk mi, ők is tartozzanak mingyárt felvenni, az egész summa kezeknél lévén. Ebben felvévén az én szerelmes fiamnak Ádámnak, Lászlónak és Miklósnak terheket magamra. Kinek bizonyságára adom ez pecsétes levelemet kezem írása alatt meghíhatatlanúl. Dátum in Karoly, 26 Decembris, 1625. Károlyi Mihály m. pr. Isten meghozván, ennél erősebb és keménb levelet tartozzam adni. Egész íven, nagyobb gyűrűs pecséttel. Az egész levél Károlyi Mihály keze írása. Lad. 30. nro. 158.