Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

négy dénáron járjon, mindenféle apró fejér dénár, három. Ha ez így vagyon, úgy kell fel venni az summát, ha úgy adják meg, mert az bona et currens usualis moneta, azt teszi, hogy olylyal tartozik letenni az ki közönséggel el kel az országban baj nekül. Valami más dolgokrúl írván urunk ő felsége nekem, mint írjon az ótományi dologrúl, ém meg látja kegyelmed; ezt ő felsége ez elmúlt pénteken írta. Maradjon meg csak kegyelmed az végezésünk mellett, bizony ha fel kell vennünk is, jó pénzzel fogják meg adni. Ara foglalják az jószágot, kegyelmed tartsa az utolsó írásomhoz magát, melyet vigesima Octobris írtam bő szóval. Tudom, azt látván Mihály uram, ő kegyelme is hozzá szólt és adott is hozzá az, ő kegyelme értelmét. Az Petikének az orvos asszont kegyelmed el küldje; egyéb nyavalyája nincs. Én immár egyebet nem írhatok, az kiket eddig írtam ; lássuk, mint procedálnak ; azután újobban discuráljunk asztán. Isten éltesse kegyelmedet. In Magasfalva, 26 Octobris, 1622. Kegyelmed jóakaró fia K. M. m. pr. P. S. Immár bizonyosan higyje kegyelmed, hogy az szegény Petikének ugyan az beli szállott le; ezelőtt is volt szél benne, de azt nem fájlalta, most igen fájlalja; vagyon annyi mint egy tyúkmony, és mint az kő oly kemény. Istenért kérjük kegyelmedet, mind Váradra s mind Debreczenbe küldjön el kegyelmed, és mennél hamarébb küldje ide; ha nem tudom mennyi pénzt kell is, meg adunk neki. Kegyelmed ezt ne felejtse; én is el küldtem. Erdélyben is, és ide Szőllős-Bánya felé. Kegyelmed írja meg ha ott az fassiónak az mássá ; ha nincs, ezt oda küldöm ; lám küldtem volt kegyelmednek is egyet. Kivül: Az nagyságos Balásdeák Borbála asszonynak, nekem böcsületes jóakaró asszonyom anyámnak adassék. Cito cito cito. Félív papíron, záró pecsét maradványaival. Lad. 20. nro. 25