Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

IX. Dengelegi Miklós levele Károlyi Mihályhoz, Károlyi Zsuzsanna kiházasítása ügyében. Szatmár, 1605. apr. 13. Szolgálok uram kegyelmednek mint uramnak öcsémnek. Isten kegyelmednek sok jókat adjon. Ertem uram az kegyelmed írását, miből kívánja kegyelmed az én opiniómat: azért uram, az jó, hogy az pénzt kegyelmed meg adta, de úgy, hogy Károlyi Zsuzsanna is az menyegzői lakadalomról való gazdaságért, kivel kegyelmed az károlyi jószágból úgy mint iiu-ág az leán-ágat tartozott volna kiházasítani, vendégestől, ez okért mindenekért vött fel ötszáz magyar forintot, és azzal tellyességgel meg elégedett Zsuzsanna asszony, mind Bethlen Gábor uram, úgy mint ha szinte minden menyegzői állapat véghez ment volna; az asszony most is leán-fővel, erről keze írása alatt írt volna levelet, azután mikor fejét be kötötték volna, Bethlen Gábor hitire tisztességére arra felelt volna, hogy az feleségével is kegyelmednek és maradékinak menedéket adott. Az mi az marha dolgát illeti uram, abban egyéb nem lehet, kegyelmednek azt állatni kell szám szerint. Az menyegzőben való hivatalról úgy kell kegyelmednek végezni, hogy Becs György és Bethlen Gábor hivataljával egyezzen ; kegyelmed penig én tetszésemből arra sokat nem hívat, hiszem hívat Becs György uram; kegyelmed egyet értsen Becs Györgygyei, és írja meg kiket hívat ő kegyelme; azért talám én is hozzá érkezem. Bizony uram, igen jó volna kegyelmednek ha lehetne, de nem lehet; kegyelmed írjon az fejedelemnek mentségéről, kegyelmednek az húgát kell ruháival haza készíteni. Dengelegi Bernált uram holnap ebéden vagy vocsorán Károlyban lesznek (így). Mit ír énnekem Zólyominé, kegyelmed meg érti; azért kegyelmed isteen (így) vigyáztasson Debreczenben, az eer