Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

mellé (így) kárunk ne essék. Éltesse isten kegyelmedet. Ex Szatmár, húsvét után való szeredán, anno 1605. Dengelegi Miklós szolgál, kegyelmed atyjafia m. pr. Kegyelmed az agaramat kegyelmed (így) küldje pénteken estvére Daróczra; ha isten engedi én is oda megyek az napra; szombaton Dengelegre akarnék menni, ha isten engedné. Kivül: Generoso dominó Michaeli de Karoly, dominó et fratri observandissimo. Félív papíron, zárlatán gyűrűs pecsét nyomaival. Lad. 5. nro. 8. X. Bethlen Gábor okát írja Károlyi Mihálynak, hogy a menyegző kitűzött napjára miért nem mehetett ki. Huny ad, 1605. május 10. Generose domine, affinis observandissime! Servitii mei paratissimam commendationem. Isten kegyelmednek hosszú életet és minden dolgaiban kívánsága szerént való szerencsés előmenetelt adjon. Az kegyelmed levelét nekem az kegyelmed jámbor szolgája meg adá, kiből értem, hogy én az végezés szerént való napra ki nem mentem volna, és immáron ezután arra menyegzősképen ne tartoznám, és úgy ne menjek; jó akaró uram, meg higyje kegyelmed ezt, hogy én akartam volna azt mindennél inkább, ha ki mehettem volna, de sok okokból nem mehettem; legfőbb oka ez volt, hogy istennek nagy fogságában voltam, két egész hétig oly beteg voltam, hogy azt sem tudtam néha, ha ez világon vagyok-é, vagy hol r Másik ez, hogy ő felsége az mi kegyelmes urunk én reám az minemű várnak meg hódoltatását bízta volt, abban mind az tegnapi napig sem értem véget; az mely dolog nekem