Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

ELŐSZÓ. Ezen harmadik kötetnél, mely Mátyás halálától kezdve a xvi-ik századi okleveleket és levelezéseket foglalja magában, elsőben is arról kell röviden számot adnom, hogy a latin szöveg kiadásánál miként vannak foganatba véve azon változtatások, a melyeket a xvi-ik században lényegesen átalakult latin orthographia külsőleg is szükségesekké tett. A latin orthographiának a középkoriból az újabba átmenetele a xvi-ik században, ennek körül-belől közepe tájáig, lassankint történt. De a kiadás szabatossága czéljából szükségesnek látszott, hypothesis alapján egy bizonyos évet venni fel, a mikor már a régi orthographia tűnni kezd, és az egyes oklevél-írók életkora, szokása és tetszése-, részint a különböző vidékek gyakorlata szerint a régi és az új írásmód váltakozva és egymásba olvadva jelennek meg. Ez az 1540-ik év, a melytől fogva kiadásunkban az új latin orthographiât használjuk. Tehát vissza van állítva az egyszerű e helyett az ae és oe, a c helyett a az y heljett pedig az i vagy ii,