Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

ját fordította mi hozzánk és cselekedetét ; miért hogy mind levelében mind szavában kegyelmed jelentette mi hozzánk jó akaratját. Ha kegyelmednek ez előtt annyira való akarat­ját értettem volna az kevés jószágnak kévánságára, én azt kegyelmedtől meg nem tartottam volna; de lám kegyelmed meg izené Peley János által, hogy száz forintnál többet nem ad kegyelmed érette ; az fejérvári udvarbíró penit (így), Horváth János, hatszázat is meg ad vala, kegyelmednek pe­nit csak háromszázért is oda adom vala. De kegyelmed nem vevé ; hiszem penit az egy jobbágynál többet tött volna az háromszáz forint engedelem, ha kegyelmednek valami igaz­sága lött volna az egy jobbágyhoz is; kegyelmednek ezt szolgáltam volna meg ; az én jó kedvvel való szolgálatomért ne cselekedte volna kegyelmed azt, hogy csatával küldött kegyelmed érette és úgy vitték el, kinek igasságát csak egy czédulájába jegyzetté volna meg kegyelmed énnekem, hogy micsoda igassága vagyon kegyelmednek hozzá, és nyakon kötve küldtem volna én kegyelmed kezében ; de ez nagy dolog, hogy ha más ember kegyelmednek vét valami kicsint, az igen fáj kegyelmednek, de mikor kegyelmed vagy az kegyelmedhez tartozók vetnek valakinek azt csak eleiben sem akarja kegyelmed venni. Horváth Gábor kegyelmednek ellent vete kegyelmed jobbágyinak rá való támadásáért, ki kegyelmednek igen fáj, de az Séra dolga ki illen szabad ország­ban tüzet támaszta, arról kegyelmed meg sem emlékezik ; sem ter vint nem tői, sem káromról meg nem elégi te kegyel­med ; mind az által nincs mit tennem ; ha én ezt tudtam volna, bizony meg higyje kegyelmed, hogy én is az enyímet tervín nekűl nem hattam volna. De miért hogy eleitől fog­ván szómhoz tartottam magamat, azért nem indítottam semmit ; de holott kegyelmed így cselekszik mi velünk, nincs mit ten­nem, urunkat*) kell meg találnom felőle ; hiszem ő nagysága mi nekünk is törvínt szolgáltat, ám legyen mind úgy a mint kegyelmed akarja. Isten fordítsa kegyelmednek ereit hatalmát más hatal­masra, ne mi reánk szegínyekre ; az kegyelmed jó legín szol­gái csatázhassanak pogánokra, ne a mi szegín jobbágyinkra. *) Az erdélyi fejedelmet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom