Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára első kötet (Budapest, 1882)

nyos, Hogy azok most már a hűség mellett a czélszerüség egyéb tekinteteit is szem előtt tartják. Annyi kétségtelen, hogy a publicatiónak a hűség mellett lehetőleg könnyen áttekinthető szöveget kell adnia. Mert a pubücatió az olvasó és a történetíró számára készül, és az oklevél kiadója — miután maga az olvasás nehézségein keresztül ment — tartozik ezen nehézségektől másokat lehetőleg megkímélni. Az olyan nyomtatott szöveg, melyet annak a ki használni akarja, kétszer kell elolvasni hogy megértse, mindig roszszabb az olyan szövegnél, melyet egyszeri elolvasásra is használhat. Már pedig a bár hü de tökéletlen interpunctió egyedül képes a stylus curialis különben is sokszor csavargós és homályos mondatszerkezetét egészen zavarossá tenni. Az oklevél közlőnek tehát kötelessége az olvasó és történetíró fáradságán lehetőleg könnyíteni, hogy a palaeographia ez által is legyen a történelem valódi segédtudománya. Egy szóval a közlő tartozik az okleveleket igaz formájukban ugyan, de rendbe szedett öltözetben vinni a nyilvánosság elé. Alulírott — figyelembe vévén azon helyes megjegyzéseket is, melyek az oklevelek közléséről és oklevéltárak szerkesztéséről a Századok 1879-ik évi folyamában egy bírálati czikkben (320. és köv. 11.) foglaltatnak, — következő szabályokat tartotta szem előtt: 1. Minthogy ezen kiadás több kötetből fog állani, a jelen kötet előszavába csupán a levéltár történetére és a kiadásra vonatkozó mondanivalókat vettem be. A család genealógiáját, történetét, és egyéb dolgokra vonatkozó megjegyzéseimet a többi kötetek előszavaira és bevezetésére hagytam. 2. Teljesség okáért közöltem azon okleveleket is, melyek a levéltárból az eddigi gyűjteményekben már megjelentek, a közlés helyének pontos megjelölésével.