Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára első kötet (Budapest, 1882)

István ideje óta alig készültek tanítási czélra szánt facsimilék, és még a budapesti egyetem se igen bővölködik a Karacs-féle rézmetszeteken kivül ilyenekben, azt hiszszük, hogy a nemes gróf ezzel is jó szolgálatot tett a hazai diplomatikai tudománynak. Hátra van még röviden számot adnunk azon eljárásról, melyet az oklevelek szövegének közlésében követtünk. A Fejér Codexének pontatlanságai, következetlenségei, és gyakran egyenesen tévútra vezető gyarlóságai újabb oklevél-kiadóinknál méltán költötték fel a visszahatást. Még a Wenzel Gusztáv Árpádkori Uj Okmánytára nem mindenütt felel meg a legszigorúbb pontossági és hűségi igényeknek, de már a Hazai Okmánytár, a Zichy Codex, Anjoukori Okmánytár (I. kötet) stb. tudós szerkesztői az oklevelek szövegének majdnem photographiai hűségű közlését tűzték ki feladatokúi; alkalmazták magukat a hűség kedvéért az oklevél írójának vagy leírójának minden szeszélyéhez, megtartották még olyan tévedését és hibáit is, a mi világosan gondatlanság vagy tollhiba, híven követték az írásjelek, a nagy és kis betűk minden^szabály nélküli használatában, a szavak összeírásában, stb. És nem is lehet tagadni, hogy a palaeographus legelső kötelessége a híven és jól elolvasott szöveg pontos kiadása. Igen sok szempont ajánlja a teljes hűséget, p. o. talán olyan culturalis vagy írástörténeti szempontok, a melyek nekünk eszünkbe sem jutnak, de a melyeket mások haszonnal fognak felállítani. Ezenkivül a hibákban, sőt a tudatlanságban is van tanúság, és pedig gyakran jellemző tanúság, a melynek elveszni és elsimíttatni nem szabad. Azonban a hűségnek is határai vannak. Nem akarunk a külföldi ilynemű publicatiókra hivatkozni, de bizo-