M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

meg néhányat, ha kivonatosan is, a sok-sok ezer jegyzőkönyvből, beadványból, levélből. A földigénylő bizottságok elkobzást kimondó határozataikat forradalmi lendülettel, igazukba vetett mélységes hittel védelmezték. A beadványok olvasása közben megértjük, hogy évszázadokon át halmozódott sérelmek, vágyak kerestek utat a földreformban, s ha az esetek egy részében a paragrafus betűi nem is álltak a hátuk mögött: a történelem mindig. Hallgassuk meg először a kisújszállásiak beadványát, melyet az ottani bizottság a földigénylőkből egybehívott gyűlésen elhangzottak alapján állított össze és terjesztett fel jóváhagyásra a megyei földbirtokrendező tanácshoz. Kisújszállás megyei város hatszáz földigénylője nevében a megválasztott községi földigénylő bizottság a következő egyhangú határozati javaslatot hozta: „az alább felsorolt földbirtokosok földbirtokait, gazdasági felszereléseit és gazdasági épületeit kártalanítás nélkül sajátítsa ki az állam, kisújszállási földigénylők kielégítése céljából: (Ezután következik 24 név az elkobzás megindoklásával, németbarát, fasiszta, 1920-ban Héjjas-csoportbeli botozó, Sztójay Döme kiszolgálója stb.) . . . Általános indokok a fenti javaslathoz: eltekintve az egyes tulajdonosok külön népellenes cselekedeteitől, kivétel nélkül olyan birtokosokról van szó, akik a földjüket csupán kihasználási szempontból tekintették élethivatásként szolgáló tulajdonuknak. Ezek a gazdák . . . voltak azok is, akik, amikor 1920-ban a város tanácstermében Horthy Miklós kijelentette: »A vörös láng az ország bármely sarkán csap fel, vérbe fojtom«, akkor szűnni nem akaró tapsviharral juttatták kifejezésre lelkivilágukat, népellenességüket. . . Ezek a birtokosok voltak azok, akik Kisújszállás polgári középosztályának a gerincét képezték; akik a választások idején azzal hoztak kényszerhelyzetbe embereket, hogy megfenyegették: nem kapsz nálam aratást, dézsmát, tengeri földet vagy nem lakhatsz nálam, ha nem szavazol oda, ahová én ... A bizottság világosan látja, hogy megnevezett birtokosok nem tudnak beleilleszkedni a demokratikus munkaközösségbe . . . ezért kívánjuk, hogy az ország és városunk szempontjából is létkérdést jelentő gazdálkodással járó termelésből ki legyenek zárva; legyen tőlük elvéve az a föld, amit a rajta dolgozókkal együtt csak kiuzsoráztak."

74 Ha e felterjesztés sommázott ítéletébe formailag bele is lehetett kapaszkodni, az vitathatatlan volt, hogy évtizedeken át gyűlt súlyos érvek állottak a szegényparasztok által hozott határozatok mögött, hogy a felsoroltak népellenessége vitathatatlan volt. A túrkevei földigénylők május 24-én tartott gyűlésükön a következőket szögezték le: „Az igénybe vett, elkobzott és kiosztásra javasolt cca. 7400 kat. hold földből cca. 2100 kat. holdat a megyei földbirtokrendező tanács nem hagyott jóvá. A gyűlésen megállapítást nyert, hogy ezeken a földeken mindig a földmunkásnép verejtékezett... míg tulajdonosaik csak a termésből tobzód74 ÁL Szolnok. Földhivatali iratok. Kisújszállás kfb.