M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

ezért rendkívül szigorúan megkövetelték a földigénylő bizottságoktól, hogy a távollevő katonák számára földet tartalékoljanak, különösen a fasizmus ellen fegyverrel harcoló katonák részére. Ha nem is merítettük még ki a földhiányból eredő problémák tárházát, bizonnyal eleget mondtunk ahhoz, hogy érezhető legyen az egész földreformra nehezedő terhe. Lássuk most már azokat a módozatokat vagy inkább csak lehetőségeket, amellyel kísérletet lehetett tenni a földhiány valamelyes enyhítésére. Csak kísérletről és igen gyenge eredményről számolhatunk be. Sokkal szerteágazóbb és igen-igen sokféle ellenhatásoktól szaggatottabb volt ez. a probléma annál, semhogy eleve bármilyen kézenfekvő és nyilvánvaló megoldás kínálkozott volna. A kormány egyes vidékek rendkívüli földínségének levezetésére az áttelepítésben látott bizonyos fokú megoldást, s erre már a földreform-rendeletben a következő intézkedést tette: ,,Azokat az igényjogosultakat, akik lakóhelyükön földhöz nem jutottak, az ország más részén lehetőleg csoportosan kell földhöz juttatni. Az igénybe vett földekből erre a célra megfelelő területeket kell fenntartani, amelyet az Országos Földbirtokrendező Tanács jelöl ki."

48 Azonban a telepítés - ez a viszonylag legkézenfekvőbb, ugyan korántsem a teljes megoldás ígéretével kecsegtető, de mégis a lehető legtöbbet nyújtó forma - nem várt bonyodalmakkal, nehézségekkel járt. A szegényparasztok, különösen az első hetekben, nemigen éltek a kitelepülés lehetőségével. Alig akadt egy-két jelentkező. Mindenki csak otthon, a megszokott határban akart földet kapni. Jellemzően példázza ezt a kezdeti húzódozást a Szabolcs megyei Dombrád és Kisvárda, a Hajdú megyei Kaba példája. Kisvárdán, egy 1945. április 3-i jelentés szerint, 150 földigénylőnek nem jutott föld. Közülük a jelentés időpontjáig egy sem vállalkozott áttelepülésre.

49 Dombrádon 1945. április 2-án 120 olyan földigénylŐvel számoltak, akiknek nem jut föld. S ebből a 120-ból nem volt hajlandó ekkor még egy sem áttelepülni.

50 Kábáról május 6-án egy - a földreform megvalósulását ellenőrző - bizottság az alábbiakat jelentette: „Kaba község határában a kisajátítandó és elkobzandó terület az igénylők számához mérten oly kevés volt, hogy három-négy kat. hold földnél egy családnak többet juttatni nem tudtunk. Más község határába való áttelepítésre senki sem jelentkezett. . ."

51 Az áttelepüléssel szemben megpróbáltak a szegényparasztok egy ideig azzal érvelni, hogy inkább osszák ki közöttük a 200 holdas parasztbirtokokat is, és azoknak tulajdonosait telepítsék át, mert - mondották - könnyebb egy néhány birtokosnak költözni más vidékre, mint a parasztcsaládok százainak. Ez az elképzelésük azonban nem talált pártfogókra. Aligha férhet kétség ahhoz, hogy igaza volt az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak, amikor az ilyen irányú 48 Rendelet. 32. §. 49 ÁL Nyíregyháza. Szabolcs-Szatmár m. Földhivatali iratok. Kisvárda kfb. 50 Ugyanott, Dombrád kfb. 61 ÁL Debrecen. Hajdú m. Földhivatali iratok. Kaba. 1945-46.