M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

földművesek. Jöttek a tanácshoz, hogy a Güssnerék angol állampolgárok. Mint ahogy annyi gróf és báró az utolsó három hónap alatt legalább angol vagy amerikai állampolgár lett. És hivatkoztak arra, hogy a fegyverszüneti egyezmény értelmében az ő birtokukat felosztani nem lehet. Jöttek a Güssnerék, az ő birtokuk is angol tulajdon. S azt kell mondanom, hogy olyan elkeseredett harc folyt és még ma is folyik ezért a birtokért, amelyből ezer kecskeméti kapott földet és megélhetést. Güssnerék megmozgatták az angol követséget, amely többször járt Veres Péternél, és járt nálam is, hogy ez a birtok megmaradjon a Güssner család kezén, és ne jusson a földműveseknek. (Munkálják meg Güssnerék!) Egy szép napon megjelent nálam egy országgyűlési képviselő, Dajkovics István úgyvéd, a Független Kisgazda Párt országgyűlési képviselője. Azt mondja, mit okoskodtok, mit húztok újat az angolszász birodalommal. Az angol követnek is az a felfogása, és akkor ti álltok ki Nagy Imre földművelésügyi miniszterrel, hogy ezt a birtokot felosszák. Ilyen harc folyik a földek megmentéséért. És számos példát tudnék felhozni, hogy közbenjárásokkal, befolyásokkal meg külföldi segítséggel is hogyan igyekeznek egyes birtokosok visszaszerezni a földet. Ellenben egy dologgal tisztában kell lenni. A föld önmagában még nem elég. Mi az első lépést megtettük. A földet felosztottuk, és ezt a földet nincs hatalom, amely visszaszedje a juttatottaktól (Nem is adjuk), azért, mert azt maga a magyar nép nem fogja engedni. (Nem is engedjük.) De az első lépést követni kell a második lépésnek. A föld önmagában nem elegendő. A földhöz sok minden szükséges, hogy az új birtokosok ne csak robotoljanak, ne csak nyomorogjanak azon a földön, hanem jólétben tudjanak élni, meg tudjanak erősödni, gyökeret tudjanak verni ezen a földön. És felhívom a figyelmet, ez a második lépés nem kevésbé jelentős, mint az első volt, mint a földeknek a felosztása. A magyar földműveseknek, akik most földet kaptak, kb. 600 000 a száma. Iga nélkül, felszerelés nélkül, tőke nélkül jutottak ehhez a földhöz. Ez nem a demokrácia hibája, hogy így történt. Mi minden felszerelést, minden igát, ami a nagybirtokon volt, már a törvény értelmében kisajátítottunk, kiosztottuk a földigénylők között. A háború következtében, az urak háborús politikája következtében elpusztult az ország, és megsínylette a mezőgazdaság is ezt a háborút. Ennek következtében mi nem tudtunk, nem voltunk képesek igát is adni s földhöz juttatni. Az első legfontosabb feladat, hogy minden új birtokos részére állatot, elsősorban igásállatot tudjunk juttatni. Erre vonatkozólag vannak tervek. Ausztriába kivitték a magyar tenyészállatoknak és igás állatoknak egy nagy részét. Ezek az állatok még most is Ausztriában vannak. Ezeket kell elsősorban hazahozni, és a jogos tulajdonosoknak kell adni, azoknak, akik azokból a földekből, nagybirtokokból kaptak, akiknek földjéről kivitték az állatokat. (Úgy van!) Külföldről kell minden erővel visszahozni a tenyészállatokat, fáradságot, pénzt nem kímélve, hogy mielőbb helyre tudjuk állítani a magyar tenyészállományt. Másik fontos kérdés a mezőgazdasági gépeknek és eszközöknek a gyártása. Ebben a tekintetben meg kell mondanom, hogy nagyon is el vagyunk maradva. A Magyar Kommunista Párt 1945 májusában az országos kongresszuson a vasút helyreállítása mellett ézt jelölte meg legfontosabb feladatnak. Akkor, amikor az urak még azon gondolkoztak, hogyan szerzik vissza a földet, hogyan