M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
IRATOK A FÖLDREFORMRÓL
járt megemlítem, hogy ezek a nagybirtokos urak és ezeknek a nagybirtokosoknak lakájai azt igyekeznek terjeszteni a nincstelen földhözjuttatott földigénylők között, hogy a Kommunista Párt kolhozt akar, az a Kommunista Párt, amely a legélesebben küzd és küzdött ma is a nagybirtokok felosztásáért és a földigénylők részére telekkönyvi bekebelezésért. Ez az egyik eszközük. A másik eszköz volt a megfélemlítés. Én tudom azt, hogy nemcsak a Dunántúlon, hanem a Tiszántúlon is, és itt Cegléden is, azok az urak, akik fasiszták voltak, akik hazaárulók voltak, akik népellenesek voltak, most hogy visszajöttek, visszaszivárogtak az országba, most minden módon meg akarják keseríteni az életüket azoknak, akik jogosan jutottak ahhoz a földhöz, ők dolgoztak ezer éven keresztül. (Úgy van!) Ezek az urak most fenyegetéssel országszerte meg akarják rémiszteni a földigénylőket, hogy vissza fogják venni a földet. (Nem engedjük, megvédjük vasvillával is!) Ez a másik mód, ahogyan ma is dolgoznak, és abban bizakodnak, hogy vissza fogják fordítani a történelem szekerét, és vissza fogják csinálni azt, amit a magyar demokrácia az elmúlt félév alatt a földreform során tett. A harc éppen ezért, mint említettem, nem fejeződött be. És nem fejeződött be oly tekintetben sem, hogy látnunk kell országes méretekben, hogy ez az úri osztály, mely ezer éven keresztül nagy gyakorlatra tett szert abban, hogy úri rafinériával hogyan lehet, hogyan lehetséges az egyszerű földműveseket becsapni, falhoz állítani. Minden eszközzel, minden módon, minden befolyásnak latba vetésével igyekszik ilyen vagy olyan módon ismételten visszaszerezni azt a földet, amit tőle elvettek. És erről még később szólni fogok. Erőszak nem áll rendelkezésükre arra, hogy a földet visszavegyék, mert a földet visszavenni nem fogják. Van nekik más elgondolásuk, van nekik más módjuk. Még csak egyre akarok rátérni, éspedig, ahogyan a földigénylők jogosan kiadták a jelszót: „A föld azé, aki megműveli", a földesurak kiadták maguk közt a jelszót, amely így hangzik: „A föld azé, aki megmenti". S ebben a tekintetben el kell mondanom, hogy mindent elkövetnek, hogy hogyan mentsék meg a földet. Elmondhatom önöknek, hogy nem volt olyan nap, hogy ne született volna egy ellenállási hős, ne született volna, egy olyan németellenes és fasizmusellenes harcban kimagasló érdemeket szerzett gróf vagy egyéb nagybirtokos, aki nem jött volna, hogy vissza kell neki hagyni 300 hold földet, hogy ő mindég a németek ellen harcolt, és joga van a 300 hold mentesítésére. Ezek az ellenállási hősök, akik évszázadokon keresztül a magyar nép elnyomói voltak, egyszerre demokratákká, a nép barátaivá lettek. Egyéb gondjuk soha nem volt, és legfőbb szívügyük volt, hogy a nép baján segítsenek. Megkezdődött az utánajárás.,Se szeri, se száma nem volt a közbenjáróknak. Csak egy-két példát mondjak. Néhány nappal ezelőtt én tárgyaltam a Ceglédi Földigénylő Bizottság által felhozott ügyeket. Igénybe vettük, ha jól emlékszem, Erlich Béla fakereskedonek a gyümölcsösét. Igénybe vettük, mégpedig törvényesen, mert a feleségével együtt az ő gyümölcsöse többet tett ki, mint 100 hold, az ötszörös szorzat betudásával. Másnap reggel 1 / 2 9-kor, még a hivatalos óra előtt járt nálam dr. Pfeiffer ügyvéd úr, független kisgazdapárti képviselő, hogy adjuk vissza Erlich földjét. Vagy itt van a szomszéd Kecskemét. Helvécián 500 holdas príma szőleje van a Güssner családnak, amit nem ők dolgoznak, hanem kecskeméti
