M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

sem volt. Nem maradtak ott a Tiszántúlon még azok a jegyzők, a közigazgatásnak azok az emberei sem, akik mindenkor az elmúlt évtizednek során, a nagybirtokosoknak voltak a szószólói és azoknak szája íze szerint beszéltek. Ez nagy könnyebbség volt. És mi azért sürgetjük és azért követeltük a földbirtokreform haladéktalan megkezdését és a lehető leggyorsabb elfogadását, hogy nekünk ki kell használnunk azt az időt, amikor az ellenfél, mondhatnám nyugodtan azt, hogy az ellenség, ájultan fekszik a földön. Megmondom őszintén, e körül a kérdés körül is harc folyt Debrecenben. Voltak olyanok, voltak olyan pártok, amelyek nem tartották olyan sürgősnek, sőt lehetségesnek sem tartották a földreform gyors végrehajtását. Azt mondták, hetek alatt, hónapok alatt vagy ahogy a rendeletben benne van, október l-ig a földreformot megcsinálni Magyarországon nem lehet. Tíz év kell hozzá, míg felosztják a földet. És ebben az akadékosságban, ebben az akadály keresésben benne volt a szándék, hogy lehetőség szerint kihúzzák a földet alólunk. Minket igazolt az idő e tekintetben. Igenis fel lehet osztani a földeket, és meg lehet csinálni a földreformot, és jó is, helyes is, ha így csináljuk a földreformot. Rossz volna arra gondolni, mi lenne a helyzet ma, ha azoknak az álláspontja győzedelmeskedett volna, akik a legkülönbözőbb jogászi nehézségekkel, közigazgatási bürokráciával akarták volna megcsinálni a földreformot. Rossz gondolni arra, mi lett volna a földreformból, ha ezt nem maga a nép hajtotta volna végre, hanem hagyták volna és rábízták volna a közigazgatás bürokratikus szerveire. Kijelentem, ez a meggyőződésem, a földreformból nem lett volna semmi. A földreformból megint az lett volna, mint volt 1920-ban, illetve 1921-ben. Döntő jelentősége volt az egész földreform szempontjából annak, hogy győzedelmeskedett a Kommunista Pártnak, a Nemzeti Parasztpártnak, a Szociáldemokrata Pártnak az álláspontja, hogy lehetőleg az érdekeltek hajtsák végre a földreformot. Ez az első időszak azonban kb. júniusig tartott. Júniusban kezdett megváltozni a helyzet. Megváltozott azzal, hogy azok a nagybirtokosok, akik elmenekültek, kezdtek visszaszállingózni. De nemcsak a nagybirtokosok jöttek vissza, de visszajöttek azok a lakájok, akik korábban mindig a nagybirtokosok érdekeit képviselték, és visszamentek a jegyzői hivatalokba, visszamaradtak a falu vezető pozícióiban, és ezeken a pozíciókon keresztül próbálták meggátolni a földreform gyors végrehajtását. Dunántúlon egészen más volt a helyzet. Talán a ceglédiek is tudják, hogy mennyi bajjal, mennyi megfélemlítéssel kellett megküzdenie a dunántúli szegénynépnek. Azon a Dunántúlon, ahonnan a nagybirtokosok és ezek lakájai nem menekültek el, mert nem volt hová menni, hogy milyen furfanggal, mennyi úri ravaszsággal igyekeztek megakadályozni a földek felosztását. Kétféle eszközzel dolgoztak. Elsősorban dolgoztak olyan módon, hogy azt mondták, ne igényeljenek földet. Maradjon együtt a birtok. Eddig is jó volt így, most is jó lesz, ha együtt marad a birtok. Az a számítás húzódott meg az ő okoskodásuk mögött, megakadályozzuk ideiglenesen a földek kiosztását, és ha majd elmúlik minden, ha együtt marad a birtok, ha a földigénylőknek nem fog telekkönyvileg a nevére kerülni a kiosztott föld, mert nem lesz kiosztva, akkor bármikor könnyen vissza fogják csinálni a földreformot. Ez volt a nagybirtokosok szándéka. És most mind-