M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM
nem az érdekeltekre akarta bízni, hanem az igényjogosultak látszólagos bevonása mellett, minél „pártatlanabb" testületre. Helyi, községenkénti bizottság működését egyáltalán nem javasolta. Járási szintűre tervezte a legalsóbb bizottságot. Tagjaiul a járás területéről két érdektelen kisgazdát, három igénylőt és a járásbíróság egy munkatársát mint jogi tanácsadót vette tervbe. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ez a három, falujától távoli földigénylő, gazdák és jogászok tekintélyétől befolyásolva, nemigen tudott volna bármiféle különvéleményt is képviselni, védelmezni. Mindebből nyilvánvaló: a Kisgazdapárt, polgári liberális jellegéből következően, a forradalmi helyzet viszonyai között is csak egy, a polgári tőkés társadalmat stabilizáló, elkésett földreformot tudott elképzelni. Így érthető, hogy a Kisgazdapárt 1945 tavaszán, a felszabadulás nyomán támadt nagy demokratikus hullám tetején nem sietett elképzeléseivel a nyilvánosság elé lépni. Ez azonban nem jelentett terveiről való végleges lemondást. Visszatér azzal néhány hónap múlva, a megvalósult földreform kritikájaként, elindítva ezzel egy nehéz, több hónapos harcot, mely kemény próbára tette fiatal demokráciánk erejét. Erről a harcról a későbbiekben még bőven lesz szó. Itt elöljáróban is le kell szögeznünk azonban azt - ami e fejezet problematikájához szorosan kapcsolódik -, hogy ez a harc a szegényparasztság, a radikálisabb földreformirányzat győzelmével végződhetett, abban döntő szerepe volt éppen a végrehajtás korai időpontjának. A Szociáldemokrata Párt a nemzetgyűlésben 1944. december 21-én általánosságban leszögezte egyetértését a földreform szükségességével kapcsolatban, mondván: „A Szociáldemokrata Párt hosszas viták után, 1930-ban a földkérdésben részletes, alapos programot dolgozott ki. Ma is ennek a programnak az alapján állunk. Sem elvenni, sem hozzátenni ehhez nem akarunk. A föld azoké legyen, akik verejtékükkel öntözik. Ez a lényege, legfontosabb része a mi programunknak." 13 Ezután a nemzetgyűlésben tett nyilatkozat után azonban a Szociáldemokrata Párt sokáig hallgatott. Nem szólt bele a leendő földreformrendelet kialakításáért folytatott vitába, nem tett konkrét javaslatokat. Hallgatását a földművelésügyi miniszternek 1945. január 25-én, a Nemzeti Parasztpárt gyűlésén elhangzott bejelentése törte meg. Ebből ugyanis megtudták, hogy két politikai párt programja alapján már elkészült a földreform-törvény javaslata, s rövidesen a minisztertanács elé kerül megvitatásra. Ezután a Szociáldemokrata Párt is szükségesnek tartotta, hogy hallassa szavát a földreformmal kapcsolatban. De ahelyett, hogy kidolgozott javaslatot terjesztett volna elő, még ekkor is csak azt sérelmezte, hogy a miniszter nem hivatkozott a Szociáldemokrata Párt 1930-ban elkészített agrárprogramjára. „Ezt a programot - írták - és a szociáldemokrata parasztmozgalmak történetét ismerik a Nemzeti Parasztpártnak azok a tagjai, akik a Szociáldemokrata Pártból mentek át a Nemzeti 13 Ideiglenes Nemzetgyűlés Naplója, 16. old.
