M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

tam meg, míg a hét-nyolc gyermekes családoknál ragaszkodtam a teljes 15 hold kiadásához. A kiosztást ilyen alapon folytattuk, s először is kiírtuk a legtöbb gyermekes családok neveit, majd mindig lejjebb haladva, egészen a háromgyermekes családokig, kiosztottuk a földet. Függetlenül a gyermekek számától, kiadtuk a földét azon földműveseknek is, akik a nemzeti hadseregbe önként jelentkeztek, míg előnyben részesítettük azokat, akik harcosai voltak a demokratikus állam megvalósulásának, amennyiben ugyancsak tekintet nélkül arra, hogy hány gyermekük van, kiadtuk nekik a földet, és ott választhatták ki azt, ahol kívánták. A földkiosztást a mai nappal (április 25) befejeztük, és annak eredményét az alábbiakban adom meg: Kiosztásra került 2009 kat. hold Földigénylők száma: 994 család Földet kapott: 300 család (30,2%) Átlagban egy családra esett: 6,8 kat. hold. (Az arány azért olyan magas, mert sokgyermekes családok vannak túlsúlyban.) Föld nélkül maradt: 694 család (69,8%). A birtokösszeírási íven a vármegyei tanácshoz benyújtott, megváltásra kerülő birtokok a következők: 1. őrgróf Pallavicini Alfonz Károly 1818 kat. hold 2. Nagyfai Börtöngazdaság 756 kat. hold 1235 3. v. Szendrey László volt főispán, Budapest 101 kat. hold 1378 4. v. Zsiday Imre min. oszt. tanácsos, Szeged 49 kat. hold 1220 5. Népies Irodalmi Társaság, Budapest 156 kat. hold 1310 6. Köllő Zoltán gazd. felügyelő, Újvidék 60 kat. hold 783 7. dr. Nagy Antal táblabíró, Szeged 27 kat. hold 1385 8. Lippai Imre gőzfűrész tulajdonos, nagyiparos 102 kat. hold 9. Hédervári Lajos és Grüner Mária, Szeged 320 kat. hold 10. özv. vitéz Papp Györgyné, Mindszent 49 kat. hold 900 11. özv. Mihály Lászlóné 142 kat. hold 750 3485 kat. hold 961 A „birtokösszeírási ív"-et csak megkésve, a vármegyei tanács felszólítására nyújtottam be, számítva azzal, hogy a károsultak mindent igyekeznek elkövetni, hogy birtokuk felosztásra ne kerüljön, valamint abban a reményben, hogy a kiosztott földekért majd a régi tulajdonosokat kártalanítják megfelelő területtel, ami annál is inkább ésszerű, mert így olyan emberek kapják a dunántúli földeket, akik - miután nem saját maguk művelik meg a földet - nem kényszerültek az áttelepülésre, míg ezzel szemben az itt ki nem elégített földnélküli emberek - akiknek száma sokkal nagyobb, mint a kárt szenvedőké-lennének kénytelenek áttelepülni. Ezzel kapcsolatban megjegyezni kívánom, hogy a községben több ízben kidoboltattam, hogy jelentkezzenek azok, akik hajlandók lennének a