M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

A FÖLDREFORM-RENDELET MEGALKOTÁSA 1944 őszén, amikor a háború már negyedik éve szedte könyörtelen adóját, Magyarország is a hadműveletek színtere lett. A háború, természete szerint, rombolt, pusztított. Ahonnan azonban a szovjet hadsereg véres harcok után elűzte az emberiség legádázabb ellenségét; a fasizmust, ott sürgető teendőkkel és messzelátó tervekkel kezdetét vehette az új élet. Az újjáéledés legapróbb lépése is harc volt a letűnő szolgarend ellen, törlesztés a fasiszta terrorral szemben, hozzájárulás a háború mielőbbi befejezéséhez. Hazánk felszabadított részein már 1944 végén megindult a küzdelem a háború pusztításainak eltüntetéséért, az élet új formáinak kialakításáért. Nem volt könnyű ez a küzdelem. Mindenütt a háború romjai éktelenkedtek. A városokban és a falvakban, az ipartelepeken és a földeken szinte mérhetetlen volt a pusztulás. A gyárak munkáshadserege előtt világosabban állott a jövő. Közülük jó néhányan, a munkásmozgalom harcosai, már a háború legreménytelenebbnek tetsző éveiben is ezt a végkifejlést sejtették, várták, ebben bíztak. A felszabadulás ntán pedig egyre jobban értették, hogy kemény harcok árán ugyan, de kizsákmányolástól mentes világ következik. A bizonytalankodókat is vitte magával a tudatosabbak hite, akarata, vagy ha nem más, az a mindenki számára világos, kényszerű valóság, hogy ha a gyár - megélhetésük forrása - nem működik, másnap már nem lesz mit enniök. Ezért haladéktalanul hozzáláttak a termelés feltételeinek megteremtéséhez, az üzemek, a közlekedés helyreállításához. A falvakban minden bonyolultabban jelentkezett. Az őszi tarlókat tankok, páncélosok szántották, a hadsereg vonulása megakasztotta az évszázadok során beidegződött munkaritmust. A hadszíntér továbbhúzódása után, a kedvező időjárás ellenére sem lehetett még a legfontosabb őszi mezőgazdasági műveletet, a betakarítást sem elvégezni. Nem lehetett, mert a háború elpusztította a művelés eszközeit, mert megbénította az emberi akaratot. A háború kizökkentette az embereket a megszokott kerékvágásból. A régi, gyűlölt hatalom összeomlott, s ezzel a társadalom megszokott kötelékei is lazulóban, bomlóban voltak. A szegényparasztok, cselédek, napszámosok, sommások nem tudtak, nem akartak többé az elmenekült földbirtokos földjének termővé tételén görnyedni. A megalázó múlt, az ígéretes, de még homályosan mutatkozó jövő, s a háború által szétzilált jelen kísértett ezekben a napokban, hetekben.