M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

Mindez azonban gyorsan megváltozott. A zavarodottság nem tartott sokáig.. Minden katonai és politikai hír a régi világ bukásának tényét s az új csírázását erősítette. A magyar falvakban a szovjet hadsereg előrenyomulása után, a szovjet katonáknak az új életről szóló biztató szavai nyomán s az azonnal dologhoz látó volt 19-esek, az illegális Kommunista Párttal kapcsolatban állók tevékenységének hatására a falvak lakói megértették, hogy nemcsak a háborúnak,, de a szolgarendet rájuk kényszerítő elnyomó rendszernek is mindörökre vége S ha nagy-nagy fölszabadulni akaró indulatukat össze is szólította még néha a bizalmatlanság páncélja, kezdték hinni, hogy valami új kezdődik. Mit várt a magyar paraszt a német és magyar fasizmus háborús veresége után, a szovjet fegyverek győzelme nyomán születő új világtól? Többségük eleinte - mint történelmi sorsfordulóknál általában a kortársak - csak az életüket közvetlenül érintő, pillanatnyi változásokat áhították, s későbbi igényeik is ebből nőttek ki. A parasztság egyik napról a másikra megértette azt, hogy a szovjet fegyverek győzelme megszabadította őket a fasiszta érdekek fegyveres szolgálatától. Megértette, hogy nem kell harcolnia többé abban a háborúban, amelyben véráldozata csupán arra volt jó, hogy a parasztságot évszázadok óta elnyomatásban tartó urak önmagát túlélt hatalmát még ideig-óráig alátámassza. Az egész parasztság látta, hogy a magyar fasizmus fegyveres szétzúzása megszünteti a háború éveinek esztelen kizsákmányolását. A szegényparasztok vágyai és reményei azonban messzebbre mutattak. Tudták, várták, sejtették, hogy hazánkban a szocialista ország katonáinak megjelenése egyben a demokrácia születését is jelenti. A magyar parasztság legszámosabb rétege: a csak félig embersorban tengődő cselédek, sommások, kubikosok, napszámosok, a nincstelen agrárproletárok tömege várta, hogy felszabaduljanak a gazdasági és erkölcsi kiszolgáltatottság béklyójából, s a nagybirtokosok uradalmai, mely addig szolgaságuk földje volt, most az ő jólétüket fogja szolgálni. A szegényparasztokban, ha homályosan, ha bizonytalanul is, ilyen jövő képe formálódott, s tudatosan vagy öntudatlanul ezt értették felszabaduláson, amikor ez az új politikai fogalom a visszatérő élettel együtt kezdett tudatukba vésődni. A háborús feszültség, a félelem oldódása után a hosszú téli estéken a földről beszélgettek a legkorábban felszabadult tiszántúli falvak nincstelenjei. S az egyre bizonyosabbá váló felismerése annak, hogy mindaz valóra válhat, amiért apáik annyit küzdöttek, az első napok, hetek dermedtsége után cselekvésre ösztönözte nemcsak a legöntudatosabbakat, hanem már a szegényparasztság széles tömegeit is. A legkorábban felszabadult Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén, az ország északi megyéiben széles népi tömegmozgalom bontakozott ki. A felszabadulás után azonnal létrejöttek a magukat - 1919 mintájára - munkásés paraszttanácsoknak nevező első népi szervek. Ezek azzal a célkitűzéssel alakultak, hogy nem várva a lassabban szerveződő felső irányításra, helyileg megkezdik a rend helyreállítását, a demokratikus átalakulás munkáját. Ezek a célok