M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

nem tudott olyan keveset foglalkozni velük, hogy ne ragadja meg eszméi számára a parasztság útkereső nincstelenjeit. Az MSZDP Marx és Engels tanítása alapján hirdette, hogy a parasztság problémái csak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján oldhatók meg véglegesen. Marx és Engels ezt az utat mindenekelőtt a mezőgazdasági kapitalizálódás már fejlettebb fokán álló országok parasztjainak javasolták. „A vidéken mindenütt, ahol a közép- és nagybirtok uralkodik - írja Engels -, legnagyobb számú osztály a mezőgazdasági napszámosok osztálya . . . Ahogy a tőkés az ipari munkással, úgy áll szemben a földbirtokos vagy nagybérlő a mezőgazdasági napszámossal. Azoknak a rendszabályoknak, amelyek az egyiken segítenek, a másikon is segíteniük kell. Az ipari munkások csak úgy szabadulhatnak fel, ha a burzsoák tőkéjét, azaz a termeléshez szükséges nyerstermékeket, gépeket, szerszámokat és létfenntartási eszközöket a társadalom tulajdonává, azaz sajátjukká, általuk közösen használttá változtatják át. Ugyanúgy a mezőgazdasági munkásokat is csak az válthatja mfeg borzalmas nyomoruktól, ha mindenekelőtt fő munkatárgyukat, magát a földet kivonják a nagyparasztok és a még nagyobb feudális urak magántulajdonából, társadalmi tulajdonná változtatják át, és mezőgazdasági munkások szövetkezetei művelik meg azt, közös számlára."

3 Az MSZDP feladata lett volna ezt az elméletileg feltétlenül, egyedül érvényes, de Magyarországon gyakorlatilag csak távolabbi perspektívában megvalósítható tanítást alkalmazni az adott időszakban a sajátos magyar viszonyokra. Nem ezt tette az MSZDP: a szocializálásról szóló tanítást minden különösebb elemzés és magyarázat nélkül továbbította a parasztokhoz. Nem az MSZDP szervező munkájának, és meg kell mondani, hogy még csak nem is az elméleti igazság vitathatatlanságának - Magyarország elmaradottabb viszonyai között ez nem is dominálhatott igazán - tudható be elsődlegesen e tanítás magyarországi kezdeti sikere, hanem a mezőgazdasági munkásság magárautaltságának, kiútkeresésének, mely rendkívül termékeny, hálás talaj volt minden, a helyzetén javítani akaró törekvés számára. Így történt, hogy a század végén nem egy olyan heves agrárszocialista megmozdulásra került sor hazánkban, amilyenre az ideig sehol Európában nem volt példa, s amely természetesen joggal töltötte el félelemmel az uralkodó osztályokat. Azt is meg kell azonban mondanunk, hogy a XIX. század végi agrárszocialista mozgalmak célkitűzéseinek megvalósítása nemcsak az uralkodó osztályok ellenállása miatt hiúsult meg, ehhez időszerűtlenségük is hozzájárult. A magyarországi agrárkérdés megoldásának e két változata azonban nem valami egymással élesen szemben álló irányzat volt a század végén, sőt még csak nem is különült el élesen egymástól. Az elkülönítés, a szembeállítás csak az MSZDP hivatalos vezetésében jelentkezett, a mozgalomban egyáltalán 3 Marx-Engels: Válogatott művek. I. köt. Kossuth Könyvkiadó 1963. 634. old.