M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM
nem. A változás szükségességében érzett egyetértés hozta magával, hogy bármilyen jó szándékú elképzelés nyitott fülekre talált. Hogy hazánkban először a szocialisztikus elképzelés hódított, oka - mint már említettük ennek kidolgozott elmélete volt, s jól szervezhető, forradalmi érzelmű tömegbázisra támaszkodhatott. Az is természetes azonban, hogy ezek a hangok elég gyorsan elhalkultak, és a föld birtokrendezés polgári demokratikus jellegű reformját követelő hangok erősödtek fel és váltak általánossá a parasztságon belül. Ez volt a fejlődés természetes iránya, ez volt az a célkitűzés, amelyre az egész parasztság mozgósítható volt, míg az előbbire csak a mezőgazdasági munkásság és gazdasági cselédség öntudatosabb része. A kis- és középparasztság, míg más megoldást is lát, a szocialista úttól, a tulajdon feladásától húzódozik. A birtokos parasztság pedig természetesen ellenségesen áll szembe a szocialista úttal. Szabadulni akarván azonban a nagybirtok nyomása alól, világos, hogy támogat minden, annak felosztására irányuló törekvést. Annál is inkább, mert ez őt nemcsak a versenytárstól való megszabadulással, de még felvásárolható föld megjelenésével is kecsegteti. A mezőgazdasági munkásság természetesen eljutott annak felismeréséhez, hogy a földbirtokok felosztásával is jól jár. Érthető hát, hogy az a törekvés erősödött meg, mely a parasztság valamennyi rétegének egyetértését, támogatását ki tudta vívni magának. Hogy a parasztság mozgalma az MSZDP szocializálási célkitűzéseinek elfogadásától hogyan tért át fokozatosan a polgári demokratikus útra, nyomon követhető. Ez sem jelenti azonban azt, hogy az első világháború előtt a mozgalomnak lett volna olyan, akármilyen rövid korszaka is, amikor vagy az egyik, vagy a másik célkitűzés kizárólagosan érvényesült volna. E fejlődési vonal felvázolásával is inkább azt akarjuk demonstrálni, hogy a parasztság harckészsége hogyan keresi, kutatja a megoldás módozatait. Szántó Kovács János, a századvégi parasztmozgalmak első kiemelkedő egyénisége, a bíróság előtt 1895-ben még tagadta, hogy földet akartak volna osztani, a szociáldemokrácia közösíteni akar - mondotta. S hasonlóképpen vallottak a mozgalom céljáról perbe fogott társai, az orosházi földmunkások is. 4 Két évvel később Várkonyi István - akkor már ő a legerősebb alakja a parasztmozgalmaknak - már nem ilyen tiszta szocialisztikus eszméket hirdetett. Nála a „föld közös birtokká változtatásának" hangoztatása mellett egyre erősebben jelentkezett a földosztás követelése, a harc a kisparasztság napi gazdasági érdekeiért. Mikor szocializmust mondott, az alatt valójában polgári demokratikus viszonyokat értett. Várkonyi követői már nem csak a mezőgazdasági munkásság soraiból kerültek ki, hanem egyre szaporodó számban a kisparasztságból is. A XX. század elején már csak az MSZDP hivatalos vezetése ragaszkodott görcsösen a szocializáláshoz, mint egyedül lehetséges úthoz. A parasztság tömegei által támogatott Áchim András viszont már világosan * Simon Péter: Id. mű. Földmunkás mozgalmak. I. köt. 3. fej. 221. old.
